Macskamágia [antikvár]

Előszó ?QuéEs Mojo? Latin-amerikai előadás-sorozatom keretében Buenos Airesbe is ellátogattam, ahol nagy létszámú, lelkes hallgatóság előtt állhattam a színpadon. Az évek során egyre jobban hozzászoktam ahhoz, hogy tolmács segítségével közöljem a mondanivalómat olyan távoli helyeken, mint Malajzia vagy Indonézia, de nemrég jártam Bogotában és Mexikóvárosban is. Mindig óriási öröm és megköny-nyebbülés, amikor szinkrontolmáccsal dolgozunk, és a közönség tagjai fülhallgatóval követhetik a fordítást. Ilyenkor ugyanis velem vannak: a nevetés, a hüledezés és a taps (remélhetőleg) csupán egy-két másodperccel később érkezik, mint amikor az anyanyelvemen értő hallgatósághoz szólok. Mindent összevetve ez egyáltalán nem okoz bosszúságot. Ám amikor konszekutív tolmácsolás zajlik (azaz elmondasz egy teljes gondolatsort, amit utána a tolmács lefordít), nos, az a legjobb esetben is komoly fejfájást okoz, de akár egy kamikazeakcióval is felérhet. A tolmács ilyenkor mellettem áll, szellemként igyekszik lekövetni lelkes kitöréseimet és néha elkalandozgató, üres fecsegésemet. Persze minél jobban elkap a hév a színpadon, annál kevésbé veszek tudomást a „szellem" jelenlétéről vagy feladatáról. Egyes tolmácsok, akik valóban művészi szinten űzik a nyelvek átültetésének feladatát, csak egy teljes bekezdésre való szöveg után paskolják meg finoman a vállamat, vagy egy oldalpillantással jelzik, hogy szeretnék szabatosan és az enyémhez hasonló buzgalommal tájékoztatni az elhangzottakról a közönséget. Azon a bizonyos estén Buenos Airesben nem ilyen tolmáccsal volt dolgom. A hölgy voltaképpen híradós riporter volt, mellesleg két anyanyelvű. Előre sejteni lehetett, hogy kettőnk táncát nem a kecsesség fogja jellemezni, és jócskán meg fogjuk taposni egymás lábát. Az improvizációt félretéve, az előadásaim elején rögtön tisztázni szoktam a cat mojo, azaz a cicaenergia fogalmát, ez lévén az összekötő kapocs, melyre a teljes mondanivalómat felfűzöm. Aznap este már ennél a bevezető résznél mindent beleadtam, ami a csövön kifért. Úgy éreztem, remekül elkaptam a fonalat, és rátaláltam a helyes középútra a macskamániás pasi és az üdvözítő hitszónok szerepe között. Lendülete-