Macskafejjel [antikvár]

Y Előszó Mi valójában a macska? A macskák azóta foglalkoztatják az ember képzeletét, amióta csak a közelünkben élnek. Az ír legenda szerint a macska szeme „ablak, amelyen keresztül egy másik világ tárul fel előttünk" - de még milyen titokzatos világ! A legtöbb állattartó egyetért abban, hogy a kutyák általában egyenesek és őszinték; szándékukat nyíltan feltárják bárki előtt, aki hajlandó figyelmet szentelni nekik. A macskák ezzel szemben kiismerhetetlenek: hiába vagyunk hajlandóak elfogadni a feltételeiket, igazán soha nem árulják el nekünk, pontosan mik is ezek a feltételek. Winston Churchill, aki Jock nevű macskáját a „különleges személyi asszisztensének" hívta, egyszer így jellemezte az orosz politikát: „egy paradoxon belsejében elrejtett talányba csomagolt rejtvény; de talán létezik hozzá kulcs". Ezt akár a macskákról is mondhatta volna. De valóban létezik kulcs ehhez a rejtvényhez? Meggyőződésem, hogy igen - sőt mi több, a kulcsot a tudomány adja a kezünkbe. Jó néhány macskával osztottam már meg az otthonomat, így hát tisztában vagyok vele, hogy az ember sose lehet igazán „gazdája" a macskájának. Többalomnyi kiscica születésének voltam szemtanúja, és idős macskáimat hűen gondoztam a testi-szellemi leépüléssel járó szívszorító végig. Gyakran segítettem új otthont találni kóbor macskáknak is, akik szó szerint beleharapnak a kézbe, amely enni ad nekik. Mégsem érzem úgy, hogy ezek a személyes tapasztalatok önmagukban közelebb vittek volna a macskák valódi természetének megértéséhez. A kép csak a tudósok - terepbiológusok, régészek, fejlődésbiológusok, állatpszichológusok, genetikusok és a hozzám