Ló és lovaglás [antikvár]

A lóbarátoknak, a kezdőknek és a szabadidő hobbilovasainak szántuk ezt a könyvet. Főként azoknak, -akik szórakozásból, s nem hivatásszerűen, nem mindenáron teljesítményre törekedve űzik a lovassportot, -akik a lovaglás nyújtotta egészséges és harmonikus mozgásban keresnek és találnak felüdülést, -akik, bár a lóápolás nem tanult mesterségük, a lóval való foglalkozás öröméért, kikapcsolódásként mégis szívesen vállalják annak gondját-baját. A lovaglás és a lótartás anyagi, erkölcsi kötelezettséggel és felelősséggel jár. Elsősorban saját testi épségéért felel az, aki a lóval foglalkozik vagy a hátára ül. Vállalnia kell továbbá a felelősséget a rábízott ló jólétéért, amit a jóérzés és a lelkiismeret parancsol, hiszen mint minden háziállat, a ló is az ember állandó gondoskodására szorul. Ez a felelősség határozza meg a ló és a lovas viszonyát. A lovasember nem tekinti sporteszköznek a lovát. A lovassportokat éppen az a körülmény emeli ki az egyéb sportok közül, hogy egy élettelen sporteszköz helyett egy másik élőlénnyel együttműködve, azt közreműködésre bírva, és vele összhangban igyekszik célját elérni.