Kutyák [antikvár]

"Ló és kerék nélkül is léteztek emberi közösségek, de kutya nélkül soha! Kutya nélkül nincs emberiség. "Ezek a szavak Piero Canziani II. cane utile (A hasznos kutya) című könyvéből igencsak elgondolkodtatják az olvasót. Szó sincs olcsó hatásvadászatról vagy éppen látványos paradoxonról: Canziani kijelentése tudományos tényekkel alátámasztott, kikezdhetetlen igazság. Aki vonakodik elfogadni, hogy kutya nélkül nincs emberi civilizáció, tegye fel magának a kérdést: vajon miért tartott az ember minden időben és helyen kutyát maga mellett, méghozzá nemcsak tizennégy-tizenötezer év óta, amint még nemrégiben is hittük, hanem már vagy százezer éve - ezt bizonyítják a négylábú barátainkban is fellelhető egyik sejtalkotó, a mitokondirum DNS-anyagával kapcsolatos összehasonlító vizsgálatok. Jó oka van annak, hogy az emberi faj jószerével egész fejlődéstörténetét megosztotta a kutyával, nevezetesen hogy a kutya kivételes képességgel rendelkezik: nélkülözhetetlenné tudta tenni magát az emberi faj létében és fennmaradásában. Az ember hamar rájött, hogy nyugodtabb az álma, ha a barlangját, táborát kutyák őrzik, ráadásul bővebben jut táplálékhoz, ha vadászat közben a kutya nagyszerű szaglását és hallását is kihasználja. Miután pedig felhagyott nomád, vadászó életmódjával és a vadon érő gyümölcsök, ehető gyökerek gyűjtögetésével, majd földművelésbe, állattenyésztésbe fogott, a kutya megvédte jószágait a ragadozóktól, lakhelyét pedig a betolakodóktól.