Hű társaink a lovak [antikvár]

A lovak eredeti életterükben, a sztyeppéken folyamatosan vándoroltak és falkában, ménesben éltek. Érzékszerveik nagyon élesek, reakcióik gyorsak. A ménesben erős, határozott hierarchikus rendben élnek. A ló társas lény, fejlett kommunikációs képességekkel. Ezeket, a jeleket, ha ismerjük, sokkal hamarabb megérthetjük a lovakat Kialakult szokásaik mellett kitartanak, ezért könnyebb új feladatokra rávenni őket, mint régi szokásaikat megváltoztatni. A ló viselkedése eltérő lehet koruk, fajtájuk, ivaruk, erőállapotuk és idomítottságuk szerint, ezért a lovasnak ismernie kell saját, egyedi lovát A hátracsapott fül a bizalmatlanság jele. Ha a ló a nyakát előre is nyújtja ezzel egyidejűleg, az már a támadás jele, amit harapás Is követhet A ló fülének előre hegyezése, nyitott, nagy szemekkel való figyelés az érdeklődés jele. Az ideges horkantás a ló részéről a bizalmatlanságot jelzi. A nyugodt ló odadugja a fejét, békés a tekintete, és az ajkaival (és nem a fogávall) játékosan piszkálódik. A lovak csendes állatok, ha hangosak az izgatottságukra utal. Amikor két idegen ló találkozik, akkor megpróbálják egymás közt a rangsort tisztázni. A lovak bokszának mindig menedéket, nyugvóhelyet kell nyújtania lakója számára.