Gumós és gyöktörzses kerti virágok [antikvár]

Nem növénykülönlegességekről van szó, csupán olyan évelőkről, amelyek gumójukkal, illetve gyöktörzsükkel vészelik át a telet. Ezeket a növényeket tehát nem rokonságuk miatt tárgyaljuk együtt, hanem az említett közös tulajdonságuk miatt, ami egyúttal szaporításukat, nevelésüket is meghatározza. Sok növényfaj tartozik ebbe a csoportba, de a szerzők csak a legjelentősebbeket, a termesztésre és a kiültetésre legalkalmasabbakat mutatják be. Szinte minden kertben megtalálható a pünkösdi rózsa. Ezt a nagyon régi fajt az ókorban gyógynövényként használták. Kiváló évelőágyak beültetésére, ugyanakkor közkedvelt vágott virág is. A trópusok hangulatát idézik a dekoratív lombozatú, tartósan és ezernyi színárnyalatban pompázó kannák. Nemesítésük és elterjedésük a tizenkilencedik században indult meg. Nálunk is egyre gyakrabban látjuk parkjainkban. A rizómás évelők között legismertebb az íriszek nemzetsége. Vannak közöttük fagytűrők és melegkedvelők, tél végén és nyáron virágzók, vágott virágnak és kiültetésre alkalmasak is. Ez a néhány kiragadott részlet talán érzékelteti, hogy aki ezt a könyvet lapozgatja, sok érdekességet, eddig kevésbé ismert fajtákat, fajokat ismerhet meg. Csaknem húsz évelőt tárgyalnak még a szerzők, közöttük olyanokat, amelyek csak napfényben érzik jól magukat, s olyanokat is, amelyek az épület árnyékát is tűrik. Mindezek származását, nemesítését, szaporítását, ápolását, átteleltetését, felhasználási lehetőségeit a nemzetségek jelentőségének mértékében tárgyalják.