Fotó 1978. január-december [antikvár]

NAGY KIÁLLÍTÁS A fotográfia jelentőségét a művészeti kultúrában, a közízlés formálásában mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a kiállításoknak mindenütt, a kisebb vidéki helységekben is van már közönsége. Köszönhető ez annak, hogy a jelentősebb egyéni művészi és a tematikus kollektív tárlatok megőrzött anyagát szakadatlanul vándoroltatják, s így a legjobb művek eljutnak a kisvárosok, nagyközségek, faluközösségek lakosságához is. Az utazó művészet széles körben fejti ki tudatformáló hatását, sok új barátot szerez a fotográfiának, s ez serkentően hat az alkotókra, előbbre viszi a fénykép, általában pedig valamennyi vizuális művészet ügyét. A fotó funkcionális mozgáskörének terjedelmét bármely számunk kiállítási rubrikájából megismerhetjük. Észrevehetjük közben azt is, hogy milyen régen nem rendeztek Magyarországon és a fővárosban valóban nagyszabású nemzetközi fotóművészeti kiállítást. Olyant, amelyen nemcsak professzionista nagymesterek, hanem világhírű amatőr művészek (főként az új generáció jelesei) is felvonulnának. Egy ilyen méretű bemutató rendezése anyagilag nem lehet kockázatos, ha az 1977. évi World Press Photo vagy akár a Nők c. nemzetközi kiállítás (Pécs) példátlan közönségsikerére (50—150 ezres nézőszám) gondolunk. Egyáltalában, fotóművészeti kitekintés, tájékozódás célzatával is aktuális volna egy nagy nemzetközi kiállítás létrehozása. Fontos volna, ha ezt rövidebb időközökben újabbak követnék. Közönségünk felébresztett érdeklődését, igényét hiba volna kielégítetlenül hagyni. Különben is a bezárkózottság fotóművészetünk ügyének se tesz jót. 529