Fotó 1975. december [antikvár]

TakarékosságMost az év végén, ha számvetést készítenénk arról, hogy szerte az országban hol, mikor és hány kisebb-nagyobb fotókiállítást, amatőr művészeti vetélkedőt, pályázatot, egyéni bemutatót hirdettek és rendeztek - a számszerűségre igazán nem panaszkodhatnánk. Más kérdés, hogy ezek a meglehetősen sokba kerülő, nagy erőket lekötő rendezvények megfeleltek-e a közművelődési programban körvonalazott társadalmi céloknak, előre lendítették-e a vizuális művészeti kultúra, a népművelés ügyét? Visszapillantva a fotóművészeti megnyilvánulásokra, a kérdésre nem adhatunk egyértelmű igenlő választ. Sok volt a kiállítás, szinte egymásba értek, de nem volt sok az alkotói újdonság, a tárlatok nem mutattak túlzott változatosságot, nagyjából ugyanazok a művek utaztak egyik helységből a másikba, a színvonal se volt, nem is lehetett, túl magas.Aktív fotósaink ezért persze nem hibáztathatók, ők igyekeztek mindenütt jelen lenni a lehető legjobb képeikkel, de annyi erejük nekik sincs, hogy minden egyes művészeti tornán szakadatlanul vadonatúj és egyaránt felülmúlhatatlan gyakorlatok mutassanak be a közönségnek. Annál kevésbé, mivel az egymást követő kiállítások rendezői, egymás akcióit keresztezve, alig hagynak időt a komoly felkészülésre. A meghirdetéstől a megnyitásig néha csak pár hét választ el, a felhívásokat gyakran az utolsó pillanatban küldik meg a szaksajtónak, ha egyáltalán megküldik.Úgy véljük, hogy a sok és költséges kiállítás nemcsak az anyagi erőinket aprózza fel, hanem atomizálja a művészi-alkotói energiákat is. Az értelmes takarékosságra mind a két vonalon: anyagiakban és szellemiekben egyaránt szükség van. Bizonyos szektorokban az erőket koncentrálva, vagyis gazdaságosabban, ésszerűbben, együttesen határozzanak kiállítások rendezéséről. Legyen inkább kevesebb, de nívósabb, nagyobb szabású, társadalmi funkciójának jobban megfelelő fotóművészeti kiállítás, mint sok helyi, de kis hatású, hevenyészett rendezvény.Egy-egy ilyen összpontosított, erős kiállítás anyagát szervezetten vándoroltassák az országban. (Mint pl. az idei Országos Fotóművészeti Kiállítás képeit.) Ez a módszer nemcsak gazdaságosabb, hanem ami fontosabb: kultúrpolitikailag hatékonyabb is.