Foto 1. [antikvár]

Előszó A fényképezés ugyanúgy hozzátartozik a modern ember életéhez, mint mondjuk a rádió vagy a televízió. Az utóbbiak a környezet, a világ eseményeiről tudósítanak, a fényképezőgép pedig többek között az ember legszűkebb életének hű krónikása — a tudományban, a technikában, a publicisztikában stb. betöltött szerepéről nem is beszélve. A tudományos-technikai forradalom legújabb eredményeivel gazdagodott fotóipar szinte naponta hoz valami újdonságot, amellyel még jobban meg kívánja könnyíteni a felvétel elkészítését. Valóban, az automatikus, komputer vezérelte fényképezőgépek a fényképezést a végsőkig leegyszerűsítik — a rekesz vagy a zársebesség beállításától a távolság beállításáig, sőt egyes gépeknél a film érzékenységére vonatkozó információ betáplálásáig - mindent elvégeznek és majdnem minden döntést levesznek az egyén válláról, akire úgyszólván csak a kép megkomponálása — amennyiben ilyenről szó van — és a zárkioldó gomb megnyomása marad. Mi az, amit ma valóságnak könyvelhetünk el? Megvalósult a megvilágítási automatika három fajtája: az automatikus rekeszvezérlés, az időautomatika és a programvezérlés, kifejlesztették a többszörös automata gépeket, amelyek levették a napirendről az automatika különböző fajtáinak hívei közti vitát, logikus döntéseket hoznak, korrigálják a helytelen beállítást, a külön a géphez konstruált öiökva-kuval ezt az üzemmódot is automatizálják. A keresős gépeknél megvalósult a távolság automatikus beállítása (AF) és már az egylencsés tükörreflexes gépeknél is megtörténtek az első lépések ebben az irányban. A manuális üzemmódban is működő automata tükörreflexes gépekről eltűnik a zársebesség állító korongja, helyét a