Évszámnélküli magyar denárok és obulusok [antikvár]

A történelmi szempontokból érdeklődő régipénz-gyűjtő részére a legérdekesebb gyűjtési ág a középkori pénz: a dénárvaluta gyűjtése. Ennek forgalmi területe, egyes kivételes fajtáktól (frizachi, bécsi, kölni, angol dénárok) eltekintve, a saját hazájukra szorozott. Cseh, lengyel dénárt ezért Magyarországon, magyar dénárt a Kárpátmedencén tul XIII-XV századi leletben ritkán találnak. Ezért a belföldi - történelmi fontosságú - anyag megóvása, megmentése a magyar gyűjtök kizárólagos feladata, ezt kivülük senki el nem végezheti. Ez a középkori pénzanyag képezi viszont történelmi kutatásaink egyik fontos alapját. A hazai dénárok és féldenárok (obulusok) gyüjtése szerényebb anyagi eszközökkel is elérhető és velük a történelmi érdeklődésű gyűjtőknek ideális s hasznos munkaterület áll rendelkezésre. A denárius (X-es) eredetileg római birodalmi pénzegység. A rómaiak ősi pénze rézpénz volt ugyan, de amikor i.e. 260 körül, terjeszkedésük közben, görög településekkel érintkezve kereskedelmük fellendült, ezüstpénzt vezettek be. A denarius értéke tiz réz-as volt, onnan kapta nevét. A római birodalom hanyatlásakor - a III. és IV. században - hosszantartó inflációk során elértéktelenedett.