...és játék 1982. Különszám [antikvár]

A születés misztériuma mindig nagyon izgatott. Jelen lenni, bábáskodni valami újnak a létrejöttében, kíváncsian várni, mivé alakul: csábító, mindig izgalmas érzés. Egy új lap első jelentkezését tartja kézben az olvasó, szeretném hinni, ugyanolyan kíváncsian, mint ahogy mi, a lap elindítói mindnyájan ehhez a munkához fogtunk, bízva abban, hogy mindaz az érdekes és csodálatos dolog, ami a játékos emberrel összefügg, érdekelni fog másokat, akik szintén szeretnek játszani, abban örömet találni. A játék fogalma számomra elmondhatatlanul sok: életforma, gondolkozásmód, út a megismeréshez és az örömhöz. A magyar nyelvben többféle értelmezése, árnyalata van ennek a szónak. Amikor azt mondjuk, hogy valaki játszva oldja meg a feladatát, ezen azt értjük, hogy könnyedén, gond nélkül, nehézségek nélkül. Amikor úgy nyilatkozunk valakiről, hogy játékos ember, ebbe valahogy azt is belegondoljuk, hogy boldog ember, aki a szebbik oldaláról látja a világot. Van azonban néha negatív töltése is ennek a szónak, amikor azt mondjuk, hogy ez csak játék, nem komoly dolog.