Ebtenyésztés [antikvár]

ELOSZO. Statisztika hijján lehetetlen még csak megközelítőleg is megmondani, hogy hány eb van szobákban, udvarokban, tanyákon, nyájak körül hazánkban, csak egy bizonyos, hogy t. i. sok van, s e sok — kevés kivételtől eltekintve — oly zagyvalék, hogy ahhoz fogható nincsen egyetlenegy műveltebb európai államban sem. Egyes ebkedvelőktől, vadászemberektől s újabban néhány szakértelmesebb kutyatenyésztőtől eltekintve, náluk fogalmuk sincs az ebtartóknak ez állat felől sem állattanilag, sem fajtatanilag, sem tenyésztéstanilag s ez az oka, hogy ebjeink jelentékeny része nem csak hogy teljesen haszontalan, hanem egyben értéktelen is, mert nem értjük a módját a szemre is tetszetős, szolgálatra is alkalmas fajták megválasztásának, szaporításának s tökéletesítésének, mint érti sok más nemzet, a kinek aztán a kutyaimportoknál súlyos pénzzel adózunk. A kutya tüzetesebb megismerésére, tenyésztésének megtanulására nem is igen kínálkozott nálunk alkalom, hiszen egy könyv nem volna sok, de tudtommal még annyi sincs, mely ez állattal tenyésztésileg foglalkoznék. Pedig ma már ebből az állatból is nagyobb hasznot akarunk látni, mint valaha; ma szebbnek, jobbnak, értékesebbnek óhajtjuk azt, mint egykor; de ezt óhajtva nem hagyhatjuk ez állatunkat se a jóságos természetre egy magára, hanem be kell avatkoznunk a különféle célokhoz mérten, szaporodásának, tökéletesbülésének irányításába, a mit pedig csak okszerű, céltudatos fajta és