Csodálatos lovak [antikvár]

Shagya-arab (vagy bábolnai arab) az arabok féltett kincsének magyar utóda 1789-ben II. József, a Habsburg-Lotarlngiai-ház uralkodója, Bábolna-Banapusztán megalapította a Bábolnai Császári és Királyi Ménest. A helyszínt stratégiai okokból választották: Bábolna félúton volt a császári főváros, Bécs, valamint az ekkor már jelentős lótenyésztéssel bíró Mezőhegyes között. Bábolnát eleinte Mezőhegyes egyfajta „fiókállomásaként" működtették, később azonban két rendeletnek köszönhetően jóval túlnőtte ezt a szerepkört. Az első határozat 1806-ban látott napvilágot, mikor I. Ferenc császár elrendelte, hogy mostantól „kiváló és nemes" lóállomány tenyésztése a cél. A rendelet létrejöttének oka az volt, hogy a hadseregnek az addiginál gyorsabb, szívósabb és egyúttal nemesebb küllemű lovakra volt szüksége. 1816. március 18-án megszületett az a határozat, miszerint a magas arab vérhányaddal rendelkező bábolnai, illetve az ausztriai Radautz ménesből származó, szintén arab vérvonalakat hordozó kancákat csak arab telivér ménekkel szabad fedeztetni. A rendelet életbelépésének idejére tehető a shagya-arab fajta (ejtsd: ságia arab) létrejötte. Még ebben az évben, a napóleoni háborúk során, öt arab mént zsákmányoltak Franciaországban, melyek Bábolnára kerültek. Emellett több tisztavérű arab mént vittek a ménesbe, melyeket a császári megbízottak arábiai expedíciók során szereztek. A shagya-arab 1878-ban és 1900-ban, két párizsi világkiállításon mutatkozott be a nemzetközi nagyközönség előtt. A fajta virágkora az 1932 és 1942 közötti időszakra tehető, mikor Bábolna és az ott tenyésztett állomány Pettkó-Szandtner Tibor ménesparancsnok irányítása alatt világhírnévre tett szert. Bábolna súlyos károkat szenvedett a második világháború során, a háború után pedig szocialista mintagazdaságot építettek ott ki. A ménes fennmaradása ekkoriban az igen jövedelmező bábolnai baromfitenyészetnek volt köszönhető. A shagya-arabot 1978-ban ismerte el külön fajtaként az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetsége. A fajtára jellemző, hogy egyedei a több száz éves fajtatiszta tenyésztésnek köszönhetően igen egységesen örökítenek. Leginkább távlovaglásra és hobbicélokra használják, de díjugratásban is számos vérvonallal találkozhatunk, melyben fellelhetőek arab ősök (például Ramzes, Gazai VII és Bajar). SHAGYA-ARAB Vérmérséklet: melegvérű • Marmagasság bottal; 149-160 cm • Szín: minden alapszín, de a tarka nem kívánatos • Felépítés: arányos testfelépítés, finom, egyenes vagy csukafcj, ívelt, magasan illesztett nyak, erős mar, középhosszú hát, erós lábszerkezet • Jellemzők: nagy teherbírású, élénk, intelligens, nemes küllemű • Hasznosítás: hátaslóként és fogatban • Származási hely; Magyarország, Bábolna • Eredet: 19. század • Élettere: kontinentális éghajlat (ósök: sivatag, szavannák)