A sakkozó vezérkönyve I. [antikvár]

Első három kiadásunkban részletesen tárgyaltuk a sakk eredetét és fejlődését. Ismertettük neves művelőit a mult századból és a jelen század első negyedéből. A régi világnagyságokkal, Greco, Philidor, Labourdonnais, de Chapelles, Stauton, Morphy, Andérssen, Steinitz, Blackburne, Burn, Tarrasch, Teichmann. Lasker, Schlechter, Spielmann, Pillsbury, Marshall, Janowski, Tschigorin, Aljechin, Charousek, Réti. Breyer; Capablanca; Nimzovits, stb. már csak játszmáikban találkozunk. A még élők is jórészt búcsút vettek a sakkozástól. A második világháború utáni fellendülésben, a vezető szerepet a Szovjetúnió sakkozói ragadták magukhoz. A világbajnok Botwinnik mellett, a nagymestereknek egész sora a Szovjetúnió sakkgárdáját erősíti; Averbach, Boleslawski, Bondarewski, Bronstein, Flohr, Keres, Kotov, Lilienthal, Löwenfisch, Ragozin, Simagin, Smislow, stb. olyan erők, hogy velük csak Eliskases, Euwe, Fine, Najdorf, Reshewski, Stahlberg és honfitársunk, Szabó László veheti fel a versenyt. Szabóhoz legközelebb Barcza, Benkő és Tipary állanak. A nemzetek sakkszövetségei megalakították a nemzetközi sakkszövetséget s a sakk elfoglalta méltó helyét a sportok táborában, mint szellemi sport. A nemzetek csapatainak küzdelmében négyszer voltunk elsők, 1926, Budapest, 1927, London, 1928, Hága, 1936, München, ahol összes ellenfeleinket legyőztük. Megnyertük a levelezési csoportos világbajnokságot, és a feladványszerkesztés terén is a legjobbak között szerepelünk. Sakkirodalmunk a nagyszámú sakkrovatokban és a Tóth László (Kecskemét) által kiadott és szerkesztett „Magyar Sakkvilág" szaklapban talál alkalmat a bemutatásra. A népi sakk terjedésével szükség van egy olyan sakk-tankönyvre, amelyik az amatőr sakkozó igényét kielégíti és a legközvetlenebb úton ismerteti a sakk elemeit, annyit amit minden amatőr sakkozónak ismernie kell, és ami rávezet a helyes és észszerű fejlődés útjára, a játék helyes megalapozására.