A magyar négyes fogat [antikvár]

roTvli,' -./iv',;--! A lovakkal való kapcsolatom gyermekkoromban kezdődött, vagy talán magyar legényként eleve a véremben volt. Sokan emlegetik az 1984-es nagyszerű világbajnokságot, ahol magyar sikerek születtek, de azt kevesen tudják, hogy a szilvásvárad! versenyen részt vevő bnt csapathoz, melyet Fülöp edin-burgh-i herceg vezetett, valahogy odakerült egy szép magyaros szerszám, csodás rézveretékkel, sallangokkal, amit szygyártó mester nagyapám és sógora, gróf Szapáry Károly készítettek el. Ennek a munkának egy megsárgult fotója mindig nálam van. Természetesen nem minden esetben volt komoly igény a díszes lovasszerszámokra, de nagyapám rossz szemmel nézte, ha a kocsisok mondjuk, lánccal helyettesítették az istrángot, és az a lóban kárt okozott Mindig szóvá tette, és Inkább kijavította, vagy adott nekik egyet. A lovak szeretete valahol itt kezdődött az életemben. A 2000-es években aztán úgy hozta a sors, hogy egy kutyás barátommal fogatolni kezdtünk. Teljesen magával ragadott a fogathajtás, ami egy olyan technikai sport, melynek tényezői igen összetettek: egyszerre négy ló, három ember és többféle műszaki dolog (fém, fa és bőr) dolgozik együtt. Szürke eminenciás lettem. Eljártam a versenyekre és segédhajtóként próbáltam az éppen csúcsra törekvő vagy csak az élményért hajtóknak segíteni. A nagy változást 2018 hozta. A Fedeles Fogathajtő Világkupán többen mondogatták, hogyan is kellene négyes fogatot hajtani, hiszen ehhez mindenki ért Talán a focihoz értenek egy kicsivel többen, de második helyen biztosan a ló van. Mert ugye kérdezték a fogathajtót hogy „Apámuram, s oszt egyszerű a négyes fogatot hajtani?!" „Egyszerű. Annak, aki ért hozzá!" - jött a válasz. Jeleztem, hogy szerintem nem beszélgetni kellene erről, hanem felülni a bakra és megmutatni, mit tudunk, mert fogatot hajtani nem olyan egyszerű, és én egy év múlva itt fogok a Papp László Budapest Sportarénában hajtani. Mindenki megnyugtatott hogy az lehetetien. Azt feleltem, hogy ha lehetetien, akkor meg kell próbálni. 2019. március 15-én felültem az első négyes fogatra, és úgy gondoltam, hogy végigcsinálom a lehetetiennek tűnő kvalifikációs sorozatot. Be kell vallanom, nagyon sokat kaptam a lovaktól, mert mire a világkupa-fordulóhoz elérkeztem, több mint 72 ló nevét kellett megjegyeznem, akiket a vecsési homokon hajtottam, Azt gondolom, ez egy jó tanítólecke volt hiszen megany-nyi szívvel dolgoztam együtt. És eljutottunk odáig, hogy 2019 decemberében egy világkupa-fordulón négy lóval végigmentem: nem hibáztam és a lovaim jól teljesítettek. Akkor megéreztem, milyen is az igazi sportélmény: öt szív egy bőrdarabkával összekötve, és a feladat amelyben egy 600 kg-os kocsi két nagyszerű segítő emberrel rohan, miközben a közönség drukkol. Drukkol, hogy sikerüljön, vagy ne sikerüljön! De a munka mindig meghozza a várva várt sikert és szerencsét ö,í.sze/(^íÍA-iiAat /áfoa li^ij c/ö/iföffe/?i: /lent a saját /{t/ii(xi/iom a /é/itje^, Aa/ie/n az ö td/iio-^atd,iii/i, a/ít'A a^Jöoő /e/tefősé^eí. Egy rossz dologban mindig azt kell nézni, mit lehet a legjobban kihozni belőle, Churchill is hasonló gondolattal nézett szembe annak idején a kihívásokkal. Amikor jött a koronavírus-járvány és teljesen bezárkóztunk, azon töprengtem, versenyek nélkül hogyan tudnék mégis tapasztalatot és tudást gyűjteni. És akkor jött az ötlet: ügy hogy megkérdezem a fogathajtókat és