Zsigmond László életútja [antikvár]

Előszó Zsigmond (Weisz) László munkásságának racionalizmusa és igazságra való törekvése szemléletes módon tükrözi mindazon oktatási intézmények gyökereit, amelyekben hatalmas műveltségét megalapozta. Azon kevesek közé tartozott! akik kezdettől fogva vallották az öjiájló hazai egyetemes történeti kutatások létjogosultságát. Felfogása szerint az egyetemes történetet a rendelkezésre álló szellemi kapacitás ésszerű felhasználásával kell kutatni úgy, hogy minden jelentősebb területnek legyenek szakértői, és emellett különös figyelembe részesítendők az olyan átfogó jellegű témák, mint a diplomácia- és eszmetörténet, az egyes régiók és országok nemzeti történelme, a világ problémáinak, kihívásaink történed megközelítése és ídeológiatörténete egyaránt. Tevékenységének kiemelkedő szerepe van abban, hogy felnövekedett egy, az egyetemes történet művelésére felkészült kutatógárda, amely jelentős eredményeket ért el. Zsigmond László egyike volt azon történészeknek, aki kí akart lépni az Európa-centrizmus keretei közül, és aki a modern európai gondolkodás gyökereit keresve arra a következtetésre jutott, hogy itt sokkal többről van szó: az Európa és a világ szellemi arculatát ténylegesen meghatározó alapvetéseket, a „megismerhető világtörténelmet" a modern kor igényeinek megfelelően kell feltárni.^ Zsigmond László az egyetemes, ezen belül a nyugat-európai történelem nagyhatású professzora volt. Rendszeresen figyelemmel kísérte a magyar és a külföldi szakirodalmat, publikációinak egy része a mai napig aktualitással bír az újkori és legújabb kori történelemmel foglalkozó, aziránt érdeklődő, valamint azt kutató történészek számára. A főbb műveiben tárgyalt témáknak a szokásostól eltérő, a vonatkozó történeti korszak kontextusába helyező és történelmi összefüggések figyelembevételével történő megközelít:és_e innovatív módon gazdagította és gazdagítja ma ís az olvasók látásmódját és hozzáállását. Alapossága, kutatási módszerei, valamint szemléletmódja nemcsak tanítványaira volt hatással, hanem családunkra és az unokákra egyaránt. Objektíven és kritikusan tekintett a világ folyására, a 20. század tragikus eseményeire, ami érintettsége folytán különösen nehéz volt. Soha nem egy tényre alapozta álláspontját, hanem a történelmi kontextusba vizsgálta, és ezt a szemléletmódot, nyitottságot, érvelőkészséget és felkészültséget hallgatólagosan elvárta a vasárnapi ebédeken a szűk család tagjaitól ís. Klasszikus műveltsége, a cisztereknél magába szívott latin nyelvismerete, az Erzsébet Tudományegyetemen megszerzett francia és német nyelvtudása széleskörű tájékozottságot eredményezett és a II. világháború alatt nem egyszer mentette meg az életét. Többször elmesélte, hogy a mai Ukrajna területén töltött tragikus hónapok alatt előfordult, hogy a vele azonos sorsú közép- és kelet-európai értelmiségi munkaszolgálatosokkal közös nyelv híján latin nyelven beszéltek 2 Székely Gábor (szerk.): Megismerhető világtörténelem. Zsigmond László születésének 100. évfordulójára. Budapest, 2007. 11