Zsidó síremlékek Budapesten [antikvár]

A halál a véges szembesülése a végtelennel, az embernek az Istennel való találkozása. Az elmúlás választ ad a megválaszolhatatlannak tűnő kérdésekre. Ha másként nem, azzal, hogy fölöslegessé teszi őket. E könyv képein a budapesti zsidó temetőkben található síremlékek láthatók. Az élők számára talán lehet kérdés, hogy az itt nyugvók magyar és zsidó azonosságtudata milyen viszonyban állhatott egymással. A halálban azonban mindenki egyformán mulandó: ember, és ezek a zsidó temetők - magyar temetők. Az album képei a Magyarország területén élő zsidóság közel évezredes, szaggatott és valamiképp mégis folyamatos történetének dokumentumai. A halotti emlékek éppoly különbözőek, mint azok élete volt, akiknek emlékét őrzik. De csak létező sírjeleket lehet fényképezni. Amikor e képeket nézzük, gondolnunk kell azokra is, akiket sorsuk megfosztott attól, hogy akár a legszerényebb sírkő őrizze emléküket. Ha a díszes emlékművekre és erre a hiányra gondolunk, s mindezt a zaklatott magyar történelemről bennünk élő képpel vetjük össze, beláthatjuk: a síremlékek vagy éppen tragikus hiányuk ugyanazt üzeni. Népek, különböző vallásokat követő embercsoportok érdekei különbözhetnek, akár össze is ütközhetnek - de hosszabb távon senki sem boldogulhat a másik rovására. Az itt élő emberek számára alapjában véve ugyanazok a korszakok voltak sikeresek, és ugyanazok tragikusak. A kötet képei jobbára az elmúlás évszakában, télen készültek. Lombjukvesztett fák csupasz ágai, hóval borított sírkövek jelennek meg az olvasó-lapozgató előtt. A temetők az eltávozottakról az élőknek üzennek, és minden tavasz újabb reményeket kínál. Nekünk erre az üzenetre kell figyelnünk, és arra, hogy megbékélés ne csak a holtaké, hanem az élők világának is valósága legyen.