Yotengrit 1. [antikvár]

Ha a táltos szót halljuk, sok minden eszünkbe jut. Többek között a néprajzi szakirodalom meghatározása is; eszerint a táltoshit a magyarság etnikus sajátossága, régi maradvány a sámánhit idejéből. Mint tudjuk, a táltos természetfölötti erővel rendelkezik, akit a feladatra természetfölötti lények választanak ki. A megjelöltség, a különösség például a fölös számú csontban jelenik meg. A táltos viselkedésében eltér az átlagtól: sokáig szopik, zárkózott, komor természetű. A Kisalföldön úgy tartják, abból a gyermekből válik táltos, aki foggal születik. Az elbeszélések alapján a táltosoknak "tudományuk vót": Isten nevében gyógyítottak embert, állatot, ismerték a gyógynövényeket, otthon voltak a természet patikájában. Levették a rontást, megjövendölték az időjárást. Éltek az átváltozás képességével, a közösség érdekében megvívtak a másik táltossal is. Beszéltek az állatok nyelvén, parancsszavukra minden szelíd és vad jószág engedelmeskedett. Emlékük ott él a magyar nép "memóriájában": hiedelemmondáinkban, sőt még a szólásainkban is. Ma is mondják: "olyan, mint egy táltos" (nagyon eszes, mindent tud), "táltos volt az apja" (nem akármilyen ember), sőt a veszekedő nőket így illetik: "megvívnak a táltosok". Ha például valaki hirtelen, nagy intenzitással végzi dolgát, azt mondják, megtáltosodott. Édesapámtól hallottam azt a szólást, hogy: "Elküldte, mint Fodor a kutyát." Az idézett proverbium a baráti hegyben lakó tudós Fodorról szól, akinek csak rá kellett néznie a kutyára és az rögtön engedelmeskedett neki. (Engedtessék meg még egy igazán személyes megjegyzés! Édesapám a híres rábapatonai táltost, Nagy Ferencet személyesen ismerte, bejáratos volt házához, sőt a lányának még udvarolt is.)