X. Madách Szimpózium [antikvár]

Bevezetés Lesz Vulgatánk! Hölgyeim és Uraim, kedves kolleginák és kollégák! Az elmúlt évre visszatekintve, a készülő latin Tragédia-fordítást üdvözöltem az iménti szavakkal, amelynek első színét, Fehér Bence tolmácsolásában, a tavalyi szimpózium kötetében néhány hete megjelentettük. Ugyancsak megjelent Asztalos Lajos fordításában, Gonzalo Navaza Blanco közreműködésével a galego fordítás is. A Tragédia-fordítások mellett az elmúlt év legjelentősebb eseményének mégis azt tartom, hogy megértük a mai napot, a X. Madách Szimpózium napját. Pontosabban: nem mindannyian értük meg, éppen ezért röviden megemlékeznék azokról, akik már nem lehetnek közöttünk. Radó György, Horváth Károly és Leblancné Kelemen Mária az elsők között üdvözölték kezdeményezésünket; közülük azonban már csak Leblancné Kelemen Mária tudott részt venni az I. Madách Szimpóziumon. Néhány éve eltávozott közülünk Mohácsi Mária is, aki éveken át rendezvényünk helyszínét biztosította, s akinek komoly szerepe volt abban, hogy a Fráter Erzsébet emlékezete első kötetét megjelentethettük. Fejér Lászlót is csak egyszer üdvözölhettük körünkben; munkája, Az ember tragédiája bemutatói c. bibliográfia azonban maradandónak bizonyult: tanúsítja ezt, hogy a közelmúltban ugyanebben a témakörben és hasonló formában, de immár a teljesség igényével készítette el Enyedi Sándor a bemutatók bibliográfiájának első kötetét. Jóllehet társaságunknak nem volt tagja, a közelmúltban elhunytak közül feltétlenül meg kell említenünk Ctibor Stítnickyt, a Tragédia és több Madách-vers szlovák tolmácsolóját. Önök joggal kérhetik számon, hogy miért nem az új Nemzeti Színház Tragédia-bemutatójáról emlékeztem meg elsőként a bevezetőmben? Nos, túl azon, hogy társaságunknak vajmi kevés köze volt az előadáshoz (még jegyet sem tudtam rá szerezni), a bemutatónak - a visszajelzések alapján - enyhén fogalmazva nem volt átütő sikere. Egyébként ma még hallhatunk egy előadást erről a témáról. Hölgyeim és Uraim! Miként tavaly, úgy idén is szóba kell hoznom a Madách Intézetet, amelynek létrehozását változatlanul a legfőbb cél- 9