Volt egyszer egy arcvonal [antikvár]

Kedves Olvasó!Van valami törvényszerű abban, ahogy az irodalmi kávéházak előbb történelem-formáló helyekké, majd maguk is történelemmé válnak. Márpedig aini a márciusi ifjaknak a Pilvax, a nyugatosoknak a Centrál, az lett az ezredforduló után a magyar polgári értelmiség számára az Arcvonal Irodalmi Kávézó.Kávéillat és lijságzörgés. Könyvbemutatók és tudományos előadások. Baráti beszélgetések és vérpezsdítő eszmecserék. Munkatársak, bajtársak és mesterek. A polgári Magyarország színe-java. Egy menedék, amelyet egy sorsfordító pillanatban, a 2002-es választási vereséget követően nyitott meg Mendelényi Zoárdné Tünde, hogy legyen egy hely, ahol összegyűlhetünk, erőt gyűjthetünk, és közösen tervezhetjük meg Magyarország jövőjét.Emlékszem, ahogy ebből a menedékből az évek során - Tünde munkájának és kitartásának köszönhetően - a magyar polgári kultúra valódi főhadiszállása lett, ahol a nemzet legnagyobb művészei, történészei és publicistái adták egymásnak a kilincset, és mi, politikusok is otthonra találtunk. Ma pedig már úgy gondolok rá, mint egyikére azoknak a hídfőknek, amelyekből kiindulva tíjjáépült a nemzeti és keresztény alapjaira büszke polgári Magyarország.Ezért is vagyok biztos benne, hogy az Arcvonal hajdani, rendszeres vendégeinek kelletnes emlékek felidézése lesz e könyv lapozgatása, azok számára pedig, akik csak elbeszélésekből ismerik ezt a különleges világot, azt kívánom, hogy legyen ez a kötet egy küzdelmes korszak hiteles krónikája.Tisztelettel:Orbán Viktor