Visegrádi napszentület [antikvár]

Behajózás Alig lehettem hároméves, amikor még a Ráday utcában, egy háromszobás lakásban laktunk. Középen volt egy nagy szoba, jobbra ettől egy kisebb háló, és balra egy még kisebb szoba, amelyet „apaszobá"-nak neveztek. Benne egy hatalmas íróasztal állt, amely mögött ült mindig a papám, rengeteg papiros fölé hajolva. A konyha a gangról is nyílott. Mellette volt egy cselédszoba, ahol Teri néni lakott. Minden reggel megkérdeztem, hova mész? Mire azt válaszolta, hogy moziba. Mindenkinek nagy büszkén mondtam, én tudom, hogy Teri néni azért nincs itthon, mert ő egész nap a moziban van. Emlékszem, egyszer valaki erre azt felelte, de jó dolga van! Később megtudtam, hogy pénztáros és jegykezelő volt. Amíg ebben a lakásban éltem, mindennap rengetegen jöttek hozzánk, és mi is mentünk másokat meglátogatni. Sokszor egy szót sem értettem abból, amit beszéltek. Csak jóval később derült ki számomra, hogy ilyenkor németül vagy olaszul szóltak egymáshoz. Direkt azért beszéltek ide-