Virágszőnyeg a váradi utcaköveken [antikvár]

AZ OLVASÓHOZ VISSZATEKINTÉS-nek nevezi a könyv szerzője írását. Azonban orvos ő, aki orvosi esküjéhez híven egész életében nemcsak a betegség pontos diagnózisát tárta fel, hanem minden részletét ismerni akarta az ember testi-lelki állapotának. VIRÁGSZŐNYEG A VÁRADI UTCAKÖVEKEN - szülővárosunk történetének egy őszi, napsugaras pillanatát akarja rögzíteni. De a ma embere nincs honnan tudja múltunknak ezt a 67 év előtti emlékét. Ezért adja fiatal kortársaink kezébe népünk egész történelmébe beágyazva, dokumentumokkal és a még élők személyes emlékeitől gazdagabbá téve ezt az értékőrző munkát. A fényes nap megünneplését nem akarja holttá merevített hagyománnyá tenni. Sőt! Gondolkodásra késztet, nem félve tanulságaink újrafogalmazásától sem. Új történelmi feltételek mellett ezért van szükség józanságra. Az emberek egymás mellett élésének feltételeit kell kigondolni. Nem szabad a fiatalokat a szélsőségek bábjává tenni. JÓSA PIROSKA a mai értelmiség erkölcsi felelősségét érzi testi-lelki épségünkért. Munkájával kínálja a lehetőséget a mindig kételkedő, gondolkodó ember töprengésére. Reményeink szerint a szép nyelvezettel megírt emlékeztetőt ifjúságunk tudásának gyarapítására fogja fordítani. Hisszük, hogy ez lesz a könyv igazi sikere. Ezt kívánja annak a régi napnak egyik tanúja, GYALAINÉ CSERNÁK EMÍLIA Virágszőnyeg a váradi utcaköveken