Vásárhelytől - Vásárhelyig [antikvár]

Mindannyian feltesszük a kérdést életünk során többször is: - Milyen vagyok?... Miért vagyok?... Mindig közelebb - közelebb jutunk a válaszhoz, azután mégis úgy érünk az út végéhez, hogy magunkkal visszük a titkot. Talán ezért a megfejthetetlen, önmagunk számára is izgató titokért élünk. Utólag persze mindig van a megtörténteknek logikája, de ezt már sorsnak, netán determinációnak mondjuk. Egy élet csak a halállal összegezhető, odáig mindig van egy holnapi nap. A könyv, amit valamennyien szeretnénk megírni magunkról, másokra marad. Innentől kezdve kiszolgáltatottak vagyunk, ugyanis a könyvírónak is van egy saját logikája az értelmezéshez, nem biztos, hogy teljesen azonos azzal, akiről a könyv íródik. Mindjárt több kérdést kell feltennünk. - Miért akarjuk a könyvet? Talán azért, mert végérvényes forma. Mindannyian úgy érezzük, hogy a sok esetleges részből meg kell építenünk azt az egészet, amiért éltünk, értelme volt a világra jönnünk. Rendet akarunk, szeretnénk elszámolni a lelkiismeretünkkel, nyomot akarunk hagyni magunk után. - Milyen lesz a könyv, ha magunk írjuk? Minden bizonnyal a legautentikusabb, de korántsem biztos, hogy a leghitelesebb.