Válogatott írások [antikvár]

GYÁVÁK-E AZ ERDÉLYI ÍRÓK? Most, hogy e kérdés körül elült a harc - mely harcban egyébként az erdélyi írók nem árultak el gyávaságot, valószínűen annak alátámasztására, hogy hiába: bátor a magyar, ha küzd magyar ellen -, mondom, most, hogy elült a harc, s megvan az a távolság, az a perspektíva, mely a dolgok, az események helyes meglátásához szükséges, hadd szóljak én is hozzá e kérdéshez. Nem mint író, hanem mint afféle bátor ember. Mindenesetre mi az: gyávaság? Mielőtt e kérdéshez hozzászóltam volna, gondosan tanulmányoztam e lelkiállapotot, betegséget, hangulatot vagy születési hibát - egyszóval a gyávaságot. Őszintén megvallva, mibenlétére nem sikerült semmilyen elfogadható magyarázatot találnom, s így kénytelen voltam az emberekhez fordulni. A válaszok közül még ez volt a legelfogadhatóbb: - Hogy mi a gyávaság, azt nem tudom, de ültél már a CFR-en? Ha ültél, fiam, akkor te egy bátor ember vagy. Hát valahogy ennek ellenkezője a gyávaság. Persze ez nem helyes válasz, illetve megállapítás, mert aki nem bátor, az még nem gyáva, és aki nem gyáva, az még nem erdélyi író! Próbáltam beleélni magamat helyzetekbe: hogyan viselkednék például, ha veszélyben forogna az életem vagy a pénzem; általában ezt a kettőt szokták az emberek a legjobban félteni. Próbáltam elképzelni tehát, hogy megyek hazafelé, éjfélre jár az idő, baglyok huhognak, de én fütyörészek, nézem a csillagokat - mikor egyszerre csak egy sötét fal mellől elém ugrik egy sötét alak, homlokomnak szegzi revolverét, mondván: Pénzt vagy életet!