Út a Héthavasra [antikvár]

Aki Egerbe hozta Erdély szellemét Gál Elemért elsősorban egy véletlen utcai találkozás tette felejthetetlenné számomra. Négy katedra mögött eltöltött évtized után, 2005-ben vettem búcsút a tanári pályától, fölemelőnek aligha mondható körülmények között. Úgy éreztem, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól. Abban az évben volt József Attila születésének centenáriuma. Ebből az alkalomból az egri Vitkovics Ház munkatársai a költőóriás emlékét idéző előadás tartására kértek föl. Annak a József Attilának a portréját rajzoltam meg, aki megrendítő küzdelmet vívott az őt körülvevő világ és benne a saját léte abszurditásával, az otthontalansággal, a szeretethiánnyal, s végül összeroppant terhei alatt. Az ő jelmezébe öltözve kimondatlanul akkori vívódásaimat is megosztottam hallgatóimmal. A rendhagyó irodalomóráról felvételt készített az egri televízió, s egyebek mellett annak többszöri megismétlésével emlékeztek meg a nevezetes évfordulóról. Pár nappal első sugárzása után találkoztam az utcán Gál Elemérrel. Megnézte az előadást, és gratulált is hozzá olyan meleg és tiszta emberséggel, amilyennel elidegenedő, elgépiesedő valóságunkban ritkán találkozhatunk. Munkatársai, barátai korábban is emlegették már messzire sugárzó emberségét, példamutató kollegialitását és szolidaritását, de most mindezt személyesen is átélhettem. Rendkívüli empátiával kommentálta fejtegetéseimet, megsejtette, hogy nemcsak József Attila talajvesztettségéről és útkereséséről szóltam, hanem a magaméról is. Biztató, lelkembe világító, emberséges szavai segítettek az újbóli önmagamra találásban. Azóta többektől is hallottam hasonló történeteket, amelyek arról tanúsodnak, hogy Gál Elemér egész létével és lényével odafigyelt másokra, ezért helyettesít-hetetlen, pótolhatatlan energiaforrásként él tovább sokunk szívében és emlékezetében. Mélységes humanizmusát, szellemi nyitottságát, a lét és nemlét alapvető kérdései iránt tanúsított érzékenységét Erdélyből hozta magával. A romániai kisebbségi lét abszurditásai ösztönözték arra, hogy szembenézzen az emberlét végső titkaival és egyetemes összefüggéseivel, mélyítették el és gazdagították világképét. A többség fölényénél és hatalmi súlyánál fogva mindig hajlamos a hegemonizmusra, a kisebbség számára viszont létkérdés a demokratizmus és a humanizmus. A kisebbség csak a szellemi értékek birodalmában teremthet magának esélyt a több-