Ünnepeink [antikvár]

Előszó ünnepelni mindig közösségi cselekedet. Egyedül ünnepelni nem lehet, hiszen ellenállhatatlan belső késztetést érzünk arra, hogy örömünket osszuk meg másokkal. Az ünnepre lélekben és külsőleg is felkészülünk, hogy mélységeiben megéljük és külső jelekben is megmutassuk örömünket. Az ünneplés emelkedett cselekedet, ami kiemel a hétköznapok monoton tevékenységeinek sodrából. Gondosan megválogatjuk az ünnep helyszínét és tárgyi kellékeit. Az ünnep hagyományt teremt vagy hagyományhoz csatlakozik. Minden ünnepnek előbb-utóbb kialakul valamilyen formája, szertartása, rítusa, amit az adott közösség együtt végez. Az ünnep megerősíti a közösséget, együtt megélt élményt ad, amire jó emlékezni. Ünnepelni mindenki szeret, ünnepelni jó. A keresztény ember az ünnepeket szentmisével teszi teljessé. A szentmisére a liturgikus közösséget Isten hívja egybe. Az egybegyűltek Isten családjának tagjai, mint a mennyei Atya gyermekei, testvérek Krisztusban. A szentmisén részt vevő liturgikus közösség az egyház megjelenése. A közösség tagjai tudatosan és tevékenyen vesznek részt Krisztus valóságos jelenlétének ünneplésében. A liturgiában Isten népe részese lesz Isten művének. A szentmise kiemel a hétköznapi eseményekből, kitágítja az időt az örökkévalóság felé. Isten országának elővételezése lesz, a mennyei liturgia előíze.