Túri vásár 1990. június-december/1991. január-december [antikvár]

Túri Vásár ADY ENDRE Akik mindig elkésnek Mi mindig mindenrSl elkésünk. Mi biztosan messzirSl jövünk. Fáradt, szomorú a lépésünk. Mi mindig mindenről elkésünk. Meghalni se tudunk nyugodtan. Amikor már megjön a Halál, Lelkünk vörösen lángra lobban. Meghalni se tudunk nyugodtan. Mi mindig mindenrSl elkésünk, KésS az álmunk, a sikerünk. Révünk, nyugalmunk, ölelésünk. Mi mindig mindenrSl elkésünk. -ELÖ szo- Függeüen és erős közvéleményt kialakítani - irta Kemény Zsigmond, ez a feladat vár rcmélhetflen a most útjára indított Túri Vásár clmil sajtótermékre. Nehézségeink számosak. Először is anyagi természetiek, nevezetesen mi önmagunkat kívánjuk eltartani, kiadónk a Pétery Károly Társaság semmilyen dotáicót nem tud nyújtani. A függetlenség ebben a vonatkozásban megvolna, ám nem lehetünk függetlenek olvasóinktól, a túri embertől. Mi elsősorban a gondolkozó, újat akaró, tenni vágyó mezőtúriak számára íijuk a lapot, - sőt bízunk azok szellemi hozzájárulására, cikkeikre, akik talán nem is kis számban (egyelőre névtelenül) vannak jelen szőkébb hazánkban. Külön, kiemelten szereménk foglalkozni a mezőtúri ifjúsággal, megismerni problémáikat, elképzeléseiket. Természetesn Mezőtúr helyzete mindenkor összefügg az ország általános helyzetével, ezért olyan cikkeket is várunk leendő szerzőinktől, amelyek el tudják helyezni a várost jelenlegi z&zavaros és sajnos nem sok jóval bíztató gazdasági - politikai - erkölcsi viszonyainkban. A lap szellemi részét illet&n igyekszünk humanista irányvonalat vinni: hit, remény és szeretet - ezek kétezer éves, bevált eszmék, mi is magunkénak valljuk. Szabadság, egyenlőség, testvériség: a polgári lét alapértékei kétszáz éve, s ebben a legjobbak Mezőtúron is egyetértettek 1884 óta, amióta mezőtúri hú-lapú-ás létezik. Túri Vásár. Címként azért választottuk, mert ez városunk egyik legősibb intézménye, s átvitt értelemben is vállalhatjuk: sokszínűlapot akarunk, olyat, amelyben ki-ki kedvére válogathat. Azt egyelőre csak remélhetjük, hogy lapunk hasábjain olyan egyéniségek is fehiőhetnek, mint a régi túri hírlapokon: Szép Ernő, Lányi Lajos, Várko-nyi Zoltán, Erdélyi József, Tamkó Sirató Károly, Szabó Ede és a többiek. Végezetül ajánljuk a Túri Vásárt Pétery Károly és dr. Kunay Zsigmond urak emlékének és a ma is élŐ Dr. Bordács Miklósnak. A gondolatok vámmentesek - mondotta Luther. Mi is ezt valljuk. PÉTERY KÁROLY /1819-1877/ "Egy nem ismert, jeles publicista és úó" - ezt írhamám a fent olvasható név elé. Érzékenység foghatna el és fel kellene jajdulnom egy halhatatlanságra érdemes ember halandóságán; fájlalnom kellene irodalmi, politikai viszonyainkat; kárhoztat-hamám az embereket - mikor a "a magyar demokralia egyik legtudósabb és legérdemesebb bajnoká" -ról, és szépirodalmunk számottevő írójáról emlékezem: a kire nem gondol már senki, a kinek m&veit nem olvassa már senki De nem kárhoztatok semmit, senkit Men annak, aki mindig kerülte, hogy neve szájról-szájra járhasson, a kinek "büszke szerénysége" nem engedé, hogy a nyilvánosság nagy piaczára vigyék; alci sohse kereste a halhatatlanság babérieveleit - talán megsérteném emlékét, megzavarnám örök álmát, ha csak kérném is részére az elismerést De nemtudok magamon erŐt venni, hogy akkor, mikor talán utolsó múvét eresztem útnak, el ne mondjam azt legalább, hogy ki és mi volt - P É T E R Y Károly. Szép volt, mint a mythológia Adoni-sa, kedves volt, mert szerénység szellemességgel párosult benne, sohse ért anyagi szükséget - s mégis boldogtalan volt; ember-, vi-lággyíílölő lett, megtört, összeesett, és igy vittük ki örök útjára. S megdöbbenve kérdem: miért volt bol- dogtalan? Mert kimondhatatlan szerette hazáját! Pétery Károly 1877. okt 21-én halt meg. Halála alkalmából a "Vasárnapi Újság" 1877.44-ik/novem-beri/ számában - arczképét is közölve - ezeket írta róla: A nekro-log-író gyakran zavarba jő, mikor egy elhunyt "nagyság" életéről kell megemlékeznie, minŐ tulajdonai, mely tettei voltak azok, melyek őt a hiír és emlegetés szárnyára emelték s mi az voltaképen, a mit a krónika róla följegyezhet, mint olyat, a mivel nemzetének vagy az emberiségnek javát valóban előmozdítá? Míg viszont nem egyszer kell arra a meggyőződésre jutnia, hogy a kit életében alig emlegettek.