Torda város tanácsi jegyzőkönyve 1603-1678 [antikvár]

Ezzel a füzettel harmadszor indul útjára az erdélyi magyar történetkutatás forrásközlő kiadványa. Az Erdélyi Történelmi Adatokat gróf Mikó Imre indította el 1855-ben, az Erdélyi Múzeum-Egyesület előkészítése során, a történeti forrásanyag gyűjtése, közzététele és Erdély korszerű történelmének megírása érdekében. A hasznos kezdeményezés azonban a negyedik kötet megjelentetése után elakadt, mert a kiegyezés (1867) után az erdélyi magyar történetkutatás és forrásközlés központja Kolozsvárról az Erdélyi Múzeum-Egyesülettől áttevődött Budapestre, a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottmányának és a Magyar Történelmi Társulatnak a hatáskörébe, ahol évtizedeken át Szilágyi Sándor és más erdélyi historikusok lettek a hangadók. 1918-at követően a létében is veszélyeztetett Erdélyi Múzeum-Egyesületnek csak 1940 után nyílott alkalma arra, hogy a forráskutatás és -feltárás időszerű kérdéseit áttekintse, a feladatokat pedig munkába is vegye. Ekkor alapos elemzés után hosszú távú, részletes, átfogó terv készült a teendőkről. Ebben első helyen szerepelt az Erdélyi Történelmi Adatok újraindítása. Ez a lényegében ma is időszerű és érvényes terv teljes szövegében olvasható az Adatoknak az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára kiadványaként 1945-ben megjelent ötödik kötete előszavában (L. Jakó Zsigmond: Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez. Kvár 1945). Jóllehet a kommunista diktatúra hamarosan betiltotta az Erdélyi Múzeum-Egyesület működését, tudományos gyűjteményeit állami kezelésbe vette és azok használatában a magyar kutatókat fokozatosan akadályozta, e terv hatása még hosszú időn át jótékonyan befolyásolta a magyar forrásfeltárást Erdélyben. Az Erdélyi Történelmi Adatok második folyamából ugyan összesen két füzet jelenhetett meg közvetlenül a háború után, mégis a következő, ún. Kriterion-időszak viszonylag sikeres és céltudatos forráskiadási tevékenysége mögött a teendőknek ez az egykori tervszerűsítése munkált tovább öntudatlanul is. Az 1990-ben újjászervezett Erdélyi Múzeum-Egyesület, anyagi eszközeitől megfosztva, bizonyára még jó ideig nem gondolhatott volna az Erdélyi Történelmi Adatok újraindítására. Ehhez a lehetőséget az Erdély múltjában egykor történelmi szerepet játszott gróf Komis család Budapesten élő tagja, Kornis Gabriella teremtette meg pénzadományával. Tagtársunk korábban is nagyvonalú és áldozatos gesztusokkal juttatta kifejezésre szülőföldje, az erdélyi magyar művelődés és különösen az Erdélyi Múzeum-Egyesület irányában érzett családi és személyes elkötelezettségét. Másoknak is példát mutatva követte figyelemmel az újjászervezést, valósággal ráérzett a lényeges teendőkre, és kéretlenül segített. Ezzel az újabb adományával az erdélyi magyar történetkutatás talpra állítását kívánta előmozdítani.