Tőkés Sándor festői hagyatéka [antikvár]

Előszó Tőkés Sándor rajztanár, festőművész a karcagi református gimnáziumban tanított 1909 és 1948 között. Festményeivel 35 éven át szerepelt hazai képkiállítasokon. A múlt század első évtizedében, amikor a főiskolára járt, új képzési és érvényesülési lehetőségek nyíltak meg. Magasabb szintre emelték a rajztanárok képzését, a mintarajziskolát országos képzőművészeti főiskola formájában szervezték újjá. Emellett több hazai festőiskola, művésztelep is működött már, ahol tanulhattak, dolgozhattak a fiatal festők. A fővárosközpontú művészeti élet vidéki városok művészeti egyesületeivel, kiállításaival egészült ki. A rajztanári pálya vonzereje nőtt, mert megélhetést nyújtott és összeköthető volt a festöművészi munkával is. Tőkés Sándor élt ezekkel a lehetőségekkel: felkészülésére, festői kifejezésmódjának megtalálására nagy hatással volt a nagybányai festőiskolán eltöltött két nyár. 1906-tól kezdve festményeit rendszeresen kiállították Debrecenben, Budapesten, Karcagon és más városokban. Karcagon főleg a két világháború között ismerték tanári, festői és közéleti tevékenységét. Halála után hosszú időre elfelejtették a nevét és munkásságát; kortársai, tanártársai, barátai eltűntek a közéletből. Emlékkiállításának megrendezését már korábban tervezték tanítványai, de az csak 1982-ben, a karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumnak köszönhetően, valósult meg. Az ismeretlen vagy 40-50 év alatt elfeledett képek látványa - a többnyire nagykunsági vagy karcagi részleteket ábrázoló 25 festmény - sok látogatóra a felfedezés örömével hatott. Többen számoltak be családjukban vagy máshol látott további képekről, az életmű részét képező festményekről.