Tizenkét hónap [antikvár]

ELOSZO A szabadságharc tizenkét hónapját közvetlen éhnények alapján bemutató visszaemlékezést annak a sorozatnak a részeként veheti kezébe az olvasó, amelyben elsőként - Szenttamástól Világosig címmel - Szalkay Gergely honvéd őrnagy 1848/49-ről és a 6. honvéd zászlóaljról szóló emlékiratát adtuk közre. Az ezt követő tanulmánykötetben Gáspár András honvéd tábornok életútját és 1848/49-es szerepét (Hermann Róbert) Lestár Pétert és a 71. honvéd zászlóalj 1848/49-es eseményekben való részvételét (Péterné Fehér Mária), a 16. (Károlyi) huszárezred szervezését (Csikány Tamás), a branyiszkói hősként tisztelt Er-dősi Imrét (Zakar Péter) valamint Muraközy Jánost és Kecskemét város gerillacsapatának tevékenységét (Székelyné Körösi Ilona) mutattuk be. Jelen kiadványunkban egy akkor alig 20 esztendős kecskeméti fiatalember, Dékány Rafael írása olvasható annak a tizenkét hónapnak az eseményeiről, amely alatt a fél országot bejárta és ott volt a szabadságharc fontos színterein, s amely idő alatt mindvégig hű maradt a sokat szenvedett, Magyarország Vé-dasszonyát ábrázoló zászlóhoz, amelyre felesküdött. Dékány Rafael Kossuth kecskeméti toborzó beszédét követően lett a szabadságharc katonája, de nem a Dunántúlra induló népfelkelők tömegéhez csatlakozott, mint azokban a napokban a legtöbb önkéntes a városból és környékéről. Szeptember második felében - már nem először - Kecskemétnek is hozzá kellett járulnia az újonnan létrehozandó honvéd zászlóaljak létszámának feltöltéséhez. Dékány Rafael az első azon a listán, amely az innen Pestre küldött újoncok névjegyzékét tartalmazza. 1848. október 4-én tettek esküt Pesten és október 6-án kezdődött meg a Vácra rendelt honvédek kiképzése. 1849. október 4-én, a komáromi kapituláció idején tették le a fegyvert, és a Pestre visszaszállított volt honvédek 1849. október 6-án indulhattak vissza szülőföldjük felé. Erről a kerek egy esztendőről szól Dékány Rafael munkája, amelyből 1886-87-ben cikksorozatot is megjelentetett a Kecskeméti Lapok című helyi újságban. Dékány Rafael és a Duna-Tisza közéről besorozottak az akkor létrehozott 25. honvéd zászlóaljba kerültek, ezen belül a kecskemétiek és a félegyháziak az 5. századba. Mint sorozatunk előző köteteiben, ezúttal is fontosnak tartottuk az alakulatba tartozott honvédek névsorainak felkutatását és közlését, egyrészt a pontos dokumentálás miatt, másrészt azért, mert sokak számára így talán még inkább emberközelbe kerülnek a szabadságharc hónapjai és azok a személyek, akiknek élete elválaszthatatlan szűkebb hazánk történetétől. Jónéhányuk nevét ma is viselik késői utódaik. A kiadvány megjelentetéséhez nyújtott támogatásért köszönetet mondunk a Nemzeti Kulturális Alapprogram Múzeumi Kollégiumának és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzatnak. A kutatási lehetőségek biztosításáért köszönet illeti