Tízen Nógrádból [antikvár]

Sétálunk Tarján főterén a fiatalok kedvencével Botos Andrással. Amerre megyünk, összesúgnak mögöttünk a srácok. - Szeretek sétálni. Ha edzőtáborban vagyok, akkor sem hagyom ki, szívesen megyek a családommal is a szabadba. Szeretem az erdőt. - jegyzi meg a bajnok. Hellyel kínálom az egyik padon, nevet és biztat; csak kérdezzek. Segít, mert ő kezdi a beszélgetést. - Szeretem az üveget is! Sokáig dolgoztam az üveggyárban. - Mi a mestersége? - Üvegfúvó vagyok én. Ott dolgoztam a kemencéknél. Fogtam a csövet, fújtam az üveget. Gyönyörűek az üvegek. - Beszéljünk az ökölvívásról. Hogyan lett bokszoló? - Egyszerűen kézenfogott a nagybátyám és elvitt a bányai tornaterembe. Ott maradtam. - Ez mikor volt? - Ezerkilencszázhatvanhat decemberében. - Az első verseny? - A dátum pontosan: 1967. május 1, Debrecen. Területi serdülő viadal. Nyertem.