Bővebb ismertető
Részlet:
KOSSUTH KALENDÁRIUM 1957
KUCZKA PÉTER 3
Téli szél
öklével veri te a fák elaggott díszeit, bezúzza házak ablakát, nyargal, üvölt, nyerít. A folyó nyög, hajlong az erdő, a nyugati ég lángban áll, perzsel a dér, jégtáblák csengve ropognak, kővé fagy a sár. Riogatja, rázza a bokrot, hajába tép s ordít: Felelj ! Kavarogva hull a kibomlott égből korai hópehely.
Sér az erdő, hajlong az erdő, véres levele földreszáll, a fák bozontja szertefröccsen, mint villámsújtott nagy madár. Osztogatja a szél goromba ökle nehéz csapásait, hegyekről völgyekbe zúdulva feketén a tél közelit. S fönt, fönt az ólmos messzeségben, ahol a nap parazsa ég, tépeti felhőit menekíti, rongy felhőit, az őszi ég.