Tápé története és néprajza [antikvár]

Könyvünk a több mint 800 éves Tápé történetét és paraszti kultúráját ismerteti meg az olvasóval. Úgy hisszük, községünk - gazdag múltját és népének színes hagyományvilágát tekintve - érdemes erre az elemző föltárásra. Tápé egyike a legrégibb magyar faluknak, írott történetét a kutatók 1138-tól számítják, de a határ magas fekvésű halmain már a kőkorban és bronzkorban megtelepedett az ember. A község színes paraszti kultúrája elég korán magára hívta a művelt világ érdeklődését. A század elején Ady Endre figyelt föl a tápéi parasztok magatartására, akik szembeszegültek a honfoglaló Árpádot ünneplő urakkal. 1905-ben Kodály Zoltán járt Tápén népdalgyűjtő úton. A század első évtizedében telepedett le itt Nyilasy Sándor szegedi festőművész, aki képein megörökítette a falu azóta eltűnt színes viseletét. Nyomot hagyott Tápé népisége a szegedi írók: Tömörkény, Móra, de különösen Juhász Gyula művészetén is. Az 1930-as években gyakran kijártak ide a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai, akik a falu hagyományos népéletét, életmódját vizsgálták. Ennyi írói-művészi rátalálás, kutatói megfigyelés - és az utóbbi két évtized néhány előmunkálata - után Tápé múltja és népi arculata nem egészen ismeretlen az olvasók előtt. Terjesztette falunk hírét-nevét a 30-as években megalakult Gyöngyösbokréta és a fölszabadulás után nagy sikerre szereplő Népiegyüttes, de nem utolsósorban ma is virágzását élő háziipara, a gyékényszövés is.