Szombathely - Szent Márton templom [antikvár]

A Szent Márton-plébániatemplom, a volt domonkos kolostor, a város keleti részén, a Tolbuchin út mentén, a régi temető szélén található. A hely történetét a római kortól ismerjük. Időszámításunk után 43-ban emelte városi rangra Claudius császár Savariát, amelynek központja a mai Berzsenyi tér és a Romkert környéket volt. A várost mind a négy világtáj felé temetők övezték. A keleti temető még a Gyöngyös patak város felőli oldalán kezdődött, és a mai templomon túli részre is kiterjedt. Erről számtalan lelet tanúskodik. Magában a templomban is voltak korábban írásos kőemlékek, 1930-ban pedig egy ólomkoporsót is találtak itt. A városközponttól kivezető egykori főút a mai kolostorépület déli homlokzatának vonalán haladt, és folytatódott az 1962-ben lezárt köztemetőn át kelet felé. (A temető egyébként hazánk egyik legrégebbi, minden bizonnyal folyamatosan használt temetője volt.) A római birodalomhoz tartozó Macedóniában, Salonában és Aquileiában a kereszténység a III. század második felében szerveződött egyházközségekbe. Ez az idő viszonylagos békekorszak, ami lehetővé tette az új tanok terjesztését az ókori Pannóniában is. A nagyobb városokban már püspökségek is voltak. Quirinus, a dél-pannóniai Siscia (Sisek, Jugoszlávia) püspöke Savariában szenvedett vértanúhalált 303-ban. Holttestét ebben a keleti temetőben helyezték nyugalomra. Talán már ekkor készült itt egy kis szentély, amely az üldözések után a V. század elejére bazilikává fejlődött. Ez az ókeresztény épület a mai Szent Márton-templom alatt rejtőzik. Quirinus relikviáit a barbár betörések elől menekülő keresztények magukkal vitték Rómába, kultuszának itteni gyakorlata pedig megszűnt. Az új épületet a 455. szeptember 7-i földrengés, majd a barbár harcosok erősen megrongálhatták. Újjáépítését a VI-IX. század között feltételezik a tudósok.