Széphalom 11. [antikvár]

„Navigare ncces.se est", hajózni szükséges! - vallották a tengerre utalt ókoriak. Okozhatott bármilyen nagy pusztítást bárkáikon s matrózaik körében a vihar, vagy a kalózok rablótámadása, újra meg újra útnak indultak; a tengeri kereskedelem elemi fontosságú, meghatározó paranccsá lett. Egyre újabb kincseket és piacokat keresve nagy áldozatok árán tettek felfedezéseket, tágították az ismert világ földrajzi határait. Alkotni, fórumot teremteni, év-köny\'et szerkeszteni szükséges! - valljuk mi, akik a Kazinczy Ferenc Társaságban munkára szövetkeztünk. A tétlenség, a feladattól való megriadás létünket kérdöjelezhetné meg. Vannak ugyan akadályok, amelyek utunkat nehezítik, előmenetelünket olykor kitérőkre kényszerítik, az önfeladásra azonban sohasem gondolhatunk. Amikor évkönyvünk előző, 10. kötetét barátaim kezembe adták, a megtiszteltetés öröme mellett azt éreztem, hogy lezárult valami, mert olyan pontra érkeztünk, ahonnan nem lehet továbblépni. Annak a kötetnek a négy szerkesztője 76 író és 13 ábrázoló munkatárs bevonásával olyan könyvet hozott létre, amely mind tartalmi gazdagsága, mind 728 oldalas impozáns terjedelme következtében felülmúlhatatlan számunkra. Érdemes-e az 1999-ben kezemből kényszerűen kiadott szerkesztői feladatot visszavenni? - teszem föl magamnak a kérdést két év múltán. A választ az idézett latin mondásból vezetem le. A munkát folytatni kell. Az anyagi körülmények miatt a korábbiaknál karcsúbbá váló kötet és a „folytathatatlan-ság" problémáját megkerülő, folyóiratszerű külső a keretek bizonyos módosulását jelzik, a rovatok viszont a tartalmi-tematikai irányok folytatását ígérik. A Széphalom további megjelentetését a Társaság 16 éves múltja, valamint az évkönyv eddig megjelent tíz kötete kényszerítő erővel követeli. Jó példa erre, hogy minden szerkesztői felkérés nélkül is rendszeresen futnak be hozzánk közlésre szánt - névadónk életmüvét, a zempléni és abaúji tájak és emberek örökségét vizsgáló - írások. Azt bizonyítja ez a tény, hogy kialakult mára egy munkatársi törzsgárda, s megformálódott egy sajátos tematika, akiknek és amelynek évkönyvünk állandó fórumává lett. E fórum kiiktatása - talán nem túlzó e vélekedés - szegényebbé tenné szellemi életünket, hiányt keltene azok körében, akik közleményeit szívesen fogadják. A Kazinczy Ferenc Társaság programjából, feladatköreiből következik az évkönyv tartalma és szerkezeti rendje. A tanulmányok, dokumentumközlések kiadásával folyamatosan ösztönözni kívánjuk a névadónk munkásságát, korának teljesítményeit feltáró, értékelő szakembereket. Helyet biztosítunk a szűkebb pátria történeti és néprajzi vizsgálatára irányuló kutatómunka eredményeinek. Számot adunk a Társaság életének jelentősebb eseményeiről, munkatársaink tevékenységéről. Ennek a hármas tematikai irányultságnak megfelelően alakítottuk ki rovatainkat. Színesítik a tematikát a közbeiktatott költői és grafikai alkotások. E kötetünk írásait szeretettel ajánljuk kedves barátunknak, DR. HÖGYE ISTVÁNnak, a Kazinczy Ferenc Társaság alapító titkárának gazdag termésű életútja 60. esztendejében. Köszönjük neki, amit közösségünkért eddig tett, s szívből kívánunk neki további szép, alkotó éveket! Kazinczyval együtt ö is elmondhatja: „Amit a legmunkásabb szorgalom tehet, azt én megteszem; és biztat is a reménység, hogy valaha nevemet nem fogja szégyenleni a haza."