Szemelvények Hatvan történetéből [antikvár]

Hatvan nagymúltú település a Zagyva völgyében. Az első emberi megtelepedés nyomai még az újkőkorból valók. Az őstörténet, és a régészet művelői számára jól ismert a „hatvani kultúra" kifejezés, amely az ezen a tájon élő embercsoport egész Észak-Magyarországon elterjedt, jellemző kultúráját jelöli. Nemkülönben a helytörténeten túlnyúló jelentőséggel bír, az 1960-as évek végén Soproni Sándor által föltárt későrómai helyőrség, amely döntő jelentőségű volt annak a hipotézisnek a bizonyításában, hogy a római birodalom egy elő-limest épített ki a Duna vonalában húzódó védvonal előterében. A középkorban a település földrajzi helyzeténél fogva fontos szerepet kapott: mintegy összekötő kapocs volt Észak- és Közép-Magyarország között, ellenőrizte a két tájegységet összekapcsoló Zagyva-völgyet. A 13. század első felében megtelepülő premontrei szerzetesrend ittlétével bizonyítja a település létezésének tényét: a rend tagjai ugyanis a rendi regula szellemében lakott helyek közelében alapítottak kolostorokat. Egy évvel a mohácsi csata előtt Hatvan országos jelentőségű országgyűlés színtere volt. Sajnos a török hódítás éppen a földrajzi helyzet következtében hamarosan elérte a mezővárost: a település éppen a török terjeszkedés centrumába esett. Hatvan a török időkben fontos közigazgatási központ volt.