Szegedi gondolkodók a totalitárius rendszerekről (1935-1979) [antikvár]

Legutóbbi, Társadalmi és politikai változások Szegeden 1939-1949 között című történeti kötetem kutatómunkája során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a korszak történetével foglalkozó feldolgozások teljesen figyelmen kívül hagyták olyan neves szegedi és a városhoz kötődő előrelátó gondolkodók publikációt, műveit, akik a politikai küzdelmekben demokratikus álláspontot képviseltek és a társadalomfejlődés, a kor nagy, átfogó kérdéseiről is kifejtették véleményüket. E gondolkodók sorába tartozik a szegedi születésű és az 1940-es évek második felében a szegedi egyetemen oktató Bibó István (1911-1979), a "legszögedibb szögedi" Bálint Sándor (1904-1980) néprajztudós, akinek politikai tevékenységéről és eszmei felfogásáról csak a legutóbbi időben tudunk meg újabb és újabb fontos részleteket. A történelem- és társadalomfilozófiai, de politikai kérdésekkel is foglalkozó kiemelkedő gondolkodók sorába tartozik Halasy-Nagy József (1885-1976) filozófiaprofesszor és Hamvas Endre csanádi püspök is. Halasy-Nagy József 1945 utáni írásaiban elismerte, hogy korábban tévedett a nácizmus, a fasizmus, a diktatúrák megítélésében, de mindig az emberek közötti megértés, a humanizmus, a józan kompromisszumkészség jellemezte gondolkodását, mélyen szántó publicisztikai tevékenységét. Hamvas Endre humánus, demokratikus nyilatkozatai, felfogása miatt szálka volt a nácik szemében. 1944 márciusában a német megszállás idején csak az mentette meg a németek általi letartóztatásától, hogy időközben a pápa kinevezte csanádi püspökké. Felemelte szavát a zsidók üldözése ellen. 1945 után Bibó Istvánhoz hasonlóan Bálint Sándorral, Halasy-Nagy Józseffel együtt a helyi lapokban kiálltak a demokrácia alapkövetelményei mellett és bírálták a kommunista politika szélsőségeit. Fokozódó aggodalommal figyelték a demokrácia alapvető szabályainak felrúgását, a leselkedő, a lopakodó kommunista diktatúra jeleit. Politikai megnyilvánulásaikban, cikkeikben felhívták ezekre a közvélemény figyelmét, figyelmeztettek a kommunista demokráciaellenes diktatórikus törekvések súlyos veszélyére. Nemcsak a kommunista politikát, hanem a sztálinista ideológiát is bírálták rámutatva arra, hogy a szocializmus sztálinista gyakorlata elfogadhatatlan a magyar nép számára.