Szegedi fotografiák [antikvár]

Részlet: A SZÉP ISPÁN Méltóságos ur volt, de nem igen "élt" titulusával. Legjobban szerette, ha ismerősei Ferenc bácsinak szólitották. S mert ez a Ferenc bácsi megszólitás utóbb már olyan közszájon forgóvá lett, hogy azoknak a száján is kiszaladt, akik nem voltak a Ferenc bácsival intimek: sokszor megesett, hogy beszéd közben egyszerü emberek is Ferenc bácsi névvel tisztelték meg a méltóságos főispán urat. És ő egyvilágért sem haragudott volna meg ezért. Csak elmosolyogta magát és még melegebben tapadt tekintete a szólóra. S amikor ez észrevévén magát, ijedten, szégyenkezve akart bocsánatot kérni, Dáni Ferenc a főispán, megvereggette a vállát és jóságos, szelid tekintettel biztatta az illetőt a további beszédre, mondván: - Nem baj, fiam. Nem a te hibád, hogy elhibáztad a titulust... A szeretet nem osztogat cimeket.