Szeged [antikvár]

Szeged a Tisza és a Maros torkolata miatt, átkelőhely lévén, az őskőkortól lakott terület. A Kr. e. II. század közepén Ptolemaiosz Partiszkon néven említi. A nagyszéksósi hun fejedelmi lelet valószínűsíti, hogy Attila székhelye a környéken lehetett. A honfoglaló magyarság sűrűn megszállta. Neve először 1183-ban szerepel oklevélben, jellemzően a város létét meghatározó só kapcsán. Így említi az Aranybulla (1222) is. Magyar nevét is földrajzi helyzetétől, a Tisza itteni nagy kanyarjától kapta: a kiszögellést jelentő szeg szó -d helynévképzővel. IV. Bélától 1247 előtt kapta városi rangját. Az Árpád-kor végén jelentős hadászati és egyházi központ. II. Ulászló 1498. július 4-én a szabad királyi városok közé iktatta. Szerepe a török elleni védekezésben tovább nőtt. A hódoltság alatt főként juh- és marhatenyésztése fejlődött tovább. Mint szultáni birtok, khász város, viszonylagos kíméletet élvezett.