Szeged 2018. május [antikvár]

Gyenge Zoltán eredetileg jogásznk tanult, alapdiplomáját a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte 1986-ban. 1989-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia szakán, 1995-ben szerzett PhD-fokozatot, habilitációját 2000-ben védte meg. 2005-től az MTA doktora, 2006-tól egyetemi tanár, a szegedi Filozófia Tanszék vezetője, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke, 2017 óta az SZTE BTK dékánja. Gyenge Zoltánnal a filozófia múltjáról, jelenéről és jövőjéről, a "kép fordulat"-ról és a mítoszokról, a történetekről beszélgettünk. Shellingből írtad a PhD-disszertációdat, Kierkegaard volt a tárgya a nagydoktori értekezésednek, az utóbbi időben azonban az érdeklődésed mintha változott volna, mégpedig a klasszikus filozófiatörténeti- és elméleti problémáktól a vizualitás, a művészettörténet, a mitológia irányába mozdult. Ugyanakkor én azt gondolom, legalábbis úgy érzem korábbi beszélgetéseinkből és az utóbbi időben publikált műveidből, hogy nem is igazán a te érdeklődésed az, ami változott, sokkal inkább a világ változását veszed észre, arra reflektálsz. Az Eco-i értelemben vett új középkor foglalkoztat, amelyben rendkívül fontos a kép, a képiség, hallatlanul fontos a mítosz, lényeges a megjelenített tartalom.