Százhalombatta a rómaiak korában [antikvár]

Részlet: Kevés olyan település található hazánkban, melynek neve régészeti emlékekre, az elmúlt korok, évezredek maradványaira utalna. Ezek közé tartozik Százhalombatta, mely nevének egyik felét - százhalom - a város északi határában még ma is látható őskori, a korai vaskorból származó, közel háromezer éves sírhalmokról, tumulusokról kapta. A legrégibb magyar krónikás, Anonymus is megemlékezik a száz halomról, ahol Árpád fejedelem - Ecilburgból (ma Budapest-Aquincum) Pannónia földjének meghódítására indulva - az első nap tábort ütött: "iuxta Danubium versus centum montibus". Kézai krónikája szerint Attila halála után a hunok és a germánok Százhalomnál, Potentiana városánál ütköztek meg egymással, mint arról egy másik krónikás, Thuróczy is tudósít bennünket. A továbbiakban nem a száz halom eredetével, hanem egy későbbi időszakkal, Százhalombatta római emlékeivel ismerkedtünk meg. A rómaiak az időszámításunk kezdete körüli időkben hódították meg a Dunántúlt, melyet a környező területekkel együtt Pannonia néven csatoltak a világbirodalomhoz. Az új tartományt két részre, Alsó- és Felső-Pannoniára osztották. A Dunántúl keleti felében fekvő Alsó-Pannónia - Pannonia inferior - székvárosa Aquincum volt, a mai Budapest területén. Százhalombatta ez utóbbi tartományhoz tartozott, mely a III. századvégi átszervezéskor a Valeria provincia nevet kapta.