Szarvasi Krónika 8. [antikvár]

Bevezető Szívszorító, lehangoló, s egyben festői látvány a szarvasi határban egy-egy magányos, elhagyott, düledező tanya képe. A verejtékes munkával létrehozott tanyák pusztulása értelmetlen és fájdalmas, legyen az gazdagságról árulkodó, büszke cserepes épület, vagy szerény, náddal fedett nyomorúságos emberfészek. Városunk története elválaszthatatlanul összeforrt a tanyavilág történetével. A XIX. század közepétől a XX. század közepéig a lakosság közel fele tanyán élt. A szarvasi tanyák fejlődése az 1770-es évektől töretlen volt az 1950-es évekig, amikor a tanyavilág sorsa beteljesedett, s megkezdődött gyors hanyatlása, elnéptelenedése. E számunk olvasója több, a szarvasi tanyákról szóló cikkel találkozhat. Megismerkedhet a tanyarendszer kialakulásával, Káka, Halásztelek történetével, a tanyai gazdálkodással, a tanyai épületekkel és a tanyai emberek életével. A téma helytörténeti irodalma gazdagnak mondható. A cikkek olyan hivatott, értő, tudós szerzők munkáira támaszkodhatnak, mint Mendöl Tibor, Nádor Jenő vagy a régebbi források közül Markovitz és Tessedik írásai. Megkülönböztetett figyelemmel emeljük ki dr. Domán Imre nagy ívű munkájának e számunkban közölt részleteit, melyek eddig kéziratban lappangtak, s ismeretlenek voltak az olvasóközönség előtt. Legyen e néhány cikk tiszteletteljes főhajtás és emlékezés a letűnt korok és napjaink tanyai embere előtti A Szarvasi Krónika Szerkesztősége