Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Monográfiája 1. (töredék) [antikvár]

Bevezetés Szabolcs-Szatmar (1990-től Szabolcs-Szatmár-Bereg) megye a Trianon utáni Szabolcs-Ung és Szatmár-Bereg-Ugocsa vármegyék összevonásával az általános területrendezés eredményeként 1950-ben jött létre. A történeti Beregböl járásnyi terület, Ungból három falu, Ugocsából pedig csak egy 30 holdas térség tartozik hozzá. A három megye közül Beregnek jelent meg még a múlt század végén háromkötetes monográfiája a kiváló helytörténész, Lehoczky Tivadar tollából, majd ezt követte a közismert millenniumi monográfia-sorozat részeként Szabolcs (1900) és Szatmár vármegye (1907) színvonalas, ma is haszonnal forgatható monográfia. A két világháború között kiadott három Szabolcs megyei monográfia közül a Háger László szerkesztette munkának a személyi adattári része, a Hűnek Emil nevével jelzett kötetnek pedig elsősorban Nyíregyháza város és a megye társadalmára vonatkozó fejezetei váltak maradandó értékűvé. Külön ki kell emelni a Dienes István szerkesztette nagyszabású művet, egyrészt jónevű szerzőgárdája, másrészt a népéletre irányuló figyelme miatt. Szatmár-Bereg megyében ez idő tájt két monográfikus feldolgozás látott napvilágot, Szatmár és Bereg vármegye fejlődése és kortörténete címmel Döm-jén Miklós szerkesztésében 1932-ben, majd 1939-ben Szatmár, Ugocsa és Bereg K.E.E. vármegyék címmel Fábián Sándor szerkesztésében. Az 1950-ben létrehívott Szabolcs-Szatmárról nem készült történelmi monográfia. Csak egyes évfordulók alkalmából jelentek eseményekhez kötődő, vagy rövid periódus változásait összefoglaló munkák. A Kossuth Kiadó gondozásában indított Magyarország megyéi sorozatban közreadott Szabolcs-Szatmár című, alig kétszáz oldalas kötet is inkább csak a megye 1945 utáni változásainak bemutatására vállalkozott. Az Entz Géza szerkesztette Szabolcs-Szatmár megye műemlékei című kétkötetes munka (Akadémiai Kiadó 1986—1987), a maga nemében teljességre törekvő vállalkozás, igaz a történeti részében csak a feudalizmus lezárásáig, 1848-ig jutott el. A jelen monográfia útját a megye több városáról, tájegységeiről és településéről (Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor, Fehérgyarmat, Bereg, Csenger, Nyírbogdány stb.) készült kiadvány, továbbá számos helytörténeti rendezvény és különböző folyóiratokban, de mindenekelőtt a Szabolcs-Szatmári Szemlében megjelent tanulmány és cikk egyengette. A megyei Tudományos Koordináló Bizottság az 1980-as évek óla látja elérkezettnek, hogy új, átfogó monográfia készüljön a megyéről, abból kiindulva, hogy a térségben működő főiskolákon, továbbá közgyűjteményi intézményekben, kulturális és gazdasági szervezetekben létrejöttek azok a személyi felté-