Stockholmi szerelem [antikvár]

BevezetőA szobrok kiváltsága az, hogy sohasem jönnek el hozzánk.Nekünk kell elmennünk hozzájuk ahhoz, hogy barátoklehessünk!Csipetnyi kalandvágy és különösebb ambiciók nélkülérkeztem Stockholmba, egy nagyon szürke, nagyon sötéttéli napon, 2007 december elsején. A szívemben egyetlenérzelem lobogott, a szerelem. Ez ötvenen túl az újra megtalált feleségem jelentette, akivel kapcsolatom húsz évemegszakadt. Újra kellett ismerkednünk és új életet kezdenünk. Szokványosnak is tűnhet sorsunk, bár nem az.Ennyit a magánéletünkről.Stockholmról, a városról csak annyit tudtam, hogy a feleségem itt lakik közel húsz éve. Hallottam jártamban-keltemben, hogy Stockholm az észak Velencéje, de a fordítottját Velencében nem tapasztaltam. Senki sem emlegetteVelencét a dél Stockholmjaként. Még hallottam a híreslazacról, tavakról, Nobel-díjról, Volvóról és a svéd jólétitársadalom gazdasági fejlettségéről , és aztán ideköltöztem. Egy másodkezű, külvárosi lakásba. A sok szürkeségmiatt, az idegen arcok és viselőik miatt, ha nincs a feleségemmel az újratalálkozás, akkor azonnal hazaindultam volna. Hónapokig nem láttam a Napot, és egy furcsabeszédű nép közé keveredtem. Mérlegeltem: megmaradnia szegényes angol nyelvemnél vagy az ismert franciánál,románnál? Vagy tanulni svédül? Van-e értelme nekem, amagyarnak, aki egy tizenötmilliós nép fia vagyok, megtanulni egy kilencmilliós keverék kisnép nyelvét? Lesz-emunkahelyem? A családomon kívül lesz-e itt valaki, akitérdekeljek, lesz-e mit tennem?Kezdőlépéseim semmivel sem kecsegtettek. Csak a bérletigarzonlakásunkban volt fény. Különben sötét, szürke voltminden.Stockholmba érkezésemkor, egy égbe nyúló, a hallhatatlanság oszlopához hasonló szobor fogadott. Megdöbbentem és rácsodálkoztam. December l-e volt. Rosszemlékezetű nap. Harminchárom évvel ezelőtt egy szoborhatározta meg az életem Kolozsváron. Erdély Romániáhozcsatolásának gyásznapján, az általam a világ legszebb