Semmelweis Egyetem Tanévkönyv 2004/2005 [antikvár]

A Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben alapított Nagyszombati Egyetemnek orvosi karral történő kiegészítésére Mária Terézia átfogó, birodalmi szintű egészségügyi reformja részeként került sor. Noha a hazai orvosképzés középkori kezdetekre tekint vissza, ezek a kísérletek évszázadokon át folytatás nélkül maradtak. A rendszeres és folyamatos képzés beindítása a XVIII. században került napirendre, közvetlen előzményeként a gróf Esterházy Károly egri püspök által támogatott Schola Medicinalis említhető. A nagyszombati Orvoskar tervezetét a királynő udvari orvosa, Gerhardt van Swieten dolgozta ki, az általa megreformált bécsi Orvoskar mintájára. A szervezés Mária Terézia 1769. november 7-én kelt rendelkezése nyomán indult meg. (Innen számoljuk egyetemünk alapítását.) Az új fakultás elhelyezésére külön épületet emeltek Franz Anton Hillebrandt tervei szerint, ami 1772 májusára készült el. Az oktatás 1770-ben indulhatott meg, kezdetben öt tanszékkel: élettan és gyógyszertan (Prandt), bonctan (Trnka), sebészet (Plenck), botanika és kémia (Winterl) és általános kórtan (Shoretich). Az 1769. július 17-én királyi rangra emelt egyetem 1777-ben történt Budára költöztetésével egy időben kiadott I. Ratio Educationis módosította az egyetem vezetését. Az egyetem élén 1767 óta az állam képviselőjének számító consistorium helyébe egyetemi tanács (szenátus) lépett, noha gyakorlatilag ugyanazon tagokkal. Továbbra is megmaradt a főként szertartási ügyeket intéző, évenként újraválasztott magistratus academicus. Az egész intézmény élére elnököt, illetve főigazgatót, a karok vezetésére pedig kari igazgatókat (kari elnököket) neveztek ki. Nem sokkal később (1786) II. József - az Orvoskar kivételével - eltörölte ezt a tisztséget, hatáskörüket pedig az addig háttérbe szorított dékánok vették át. Ekkor szabályozták először a tanárok kinevezési módját is. A kar véleménye alapján a szenátus terjesztett fel javaslatot, majd a Helytartótanácson keresztül az uralkodó nevezte ki a tanárt.