Sebestyén Ádám-díjasok 1996-2000. [antikvár]

Bukovina szép határa, látlak-e még valahára, valahára, nemsokára, majd a Mária napjára. Kedves Olvasó! Nagyapám 1918-ban osztrák állampolgámak született, hiszen Bukovina Ausztria legkeletibb tartománya volt. Nem volt még egy éves és román állampolgár lett, pedig ugyanabban a faluban élt továbbra is. 1939-40-ig román katona, majd román katonaszökevény volt. 1943-tól 44 őszéig magyar honvéd volt, aztán újra szökevény. A háború népét ide-oda dobálta, míg 1945-ben véglegesen megállapodtak Dél-Magyarország három megyéjében. Gyermekkoromban azt hittem, hogy csak nagyszüleimmel történt, történhetett meg ennyi minden, sorsuk különösnek tekinthető. Tudjuk, hogy ez nem így van. A második világháború alatt és után népeket toloncoltak egyik országból a másikba, országhatárokat változtattak többször, néhány év leforgása alatt. A népek igazából csak vagonkérdést jelentettek a nagyhatalmak számára. Ezen időkben fejeződik be a bukovinai székelyek Golgotája, mely már jóval régebben, 1764-ben kezdődött. Nincs Magyarországnak még egy olyan etnikailag zárt és viszonylag egységes csoportja, amelyet önként vagy erőszakkal annyiszor telepítettek volna, mint őket. Csak néhány adalék: 1764 - menekülés Moldvába 1776-86 - áttelepedés Bukovinába 1883 - kirajzás az Al-Dunához 1888-1912 - kirajzás Erdélybe, Amerikába 1941 - letelepedés Bácskába 1944 - menekülés Bácskából 1945 - Otthonra találás Magyarországon Archaikus kultúrájuk nehézzé tette számukra a magyarországi beilleszkedést. Ezt csak tetézte, hogy az e vidéken már őshonosnak számító, több mint 200 éve itt élő, kitelepítésre váró német lakosság nyakára ültették őket. Nehéz 5