Schola Patakina 1531-1981 (minikönyv) (számozott) [antikvár]

Vannak településnevek, amelyek különbül csengenek a többinél. Hangzásuk nemcsak egy lakóhelyet idéz föl, hanem történelmi, irodalmi, művészeti emlékeket is a felhangjaiban. Könyvbéli vagy személyes élmények társulnak a névhez: olyan gondolati és érzelmi tartalom, amely gondolkodásunkra, magatartásunkra is kihat. Ezek sorába tartozik Sárospatak is, vagy ahogy neveltjei és lakói egyszerűsítve emlegetik: Patak. Nem kell sokáig keresni az okát, hogy mi adja a különleges csengést a kis, tizenötezer lakosú városka nevének. Két országos jelentőségű, sőt azt is mondhatjuk, nemzetközi hírű intézménye okán kapta szárnyra a hír: az egyik a vára, a másik az iskolája. Az előbbi a történelem több nagy hősét látta falai között, az utóbbi sok neves hazafit bocsátott ki kapuján. Történetik, sorsuk alakulása azonban szorosan összefügg, szinte egy időben újulnak meg a falak a Bodrog fölé magasodó sziklán, s lendül fel a nevelés ügye pár száz méterrel arrább a tudománynak szentelt hajlékban. Perényi Péter és Gábor, Dobó Ferenc, I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsánna. Rákóczi Zsigmond nemcsak az erősség bástyáit, a palota és a templom díszét növelték, de istápolták, gyarapították a scholát is.