Rudolf Steiner Bécsben [antikvár]

Kedves Olvasó! L^zettséget fog szerezni. Ismert, hogy mt lett belőle: az eletünket egeszen napiatnktg sok területen tarrösan megviltoztató szell^^^^^^ JL A biodtnamtkus mezőgazdaságról a Waldorf pedagogian at a feltetel nélküli alapjövedelemről szóló pohtikai vitáig. Ahg van olyan terület, ahol gondolkodása ne érne el mai életünkig. A nép alsóbb rétegeiből származó fiatalember, aki nélkülözi a bécsi polgárság ivadékainak szolid képzése mögötti nagyszabású hátteret, két évtizeddel később ezreket von bűvkörébe, és elkezdi Európa filozófiai térképét az egész földrészre kibővíteni. Ahogy látni fogjuk, ez olyan teljesítmény, amit csak évekig tartó fegyelmezett önképzéssel lehet elérni. Steiner és Bécs: fiatalkori szerelem, intellektuális kaland, odisszea a szellem világán keresztül - annak a fiatalembernek, aki addig az olyasmit, mint a városi élet, jobb híján Bécsújhelyen tapasztalta meg. Bécs ebben az időben a fellendülés városa: gombaként nőnek ki a földből új polgári paloták, opera, tőzsde és színház. Nem nehéz elképzelni, hogy a „vidéki ifjút" mindez menynyire megigézte, és mekkora hatással volt rá. Sokan az útitársak közül, akikkel Steiner Bécsben baráti kapcsolatban van, mint Rosa Mayreder, Fritz Eckstein, Moritz Zitter, vegyes érzésekkel követik antropozófussá válását. Mások, mint a közeli ifjúkori barát Fritz Lemmermayer, Stefan Zweig vagy Hermann Bahr, nem zavartatják magukat, sőt idős korukban akár az antropozófia elkötelezett képviselőivé válnak, mint a zeneszerző Bruno Walter. Stemer egész életében örömmel emlékszik bécsi éveire, és ilyenkor mindig van egy Jó szava a bécsi értelmiségi körökről, és végül Életutam című önéletrajzában kesői emléket állít nekik. Rudolf Steiner méltányolja a bécsieknek caLTá? ^ - ugyanakkor az önmar-