Réti Csaba - A leghűségesebb tenor [antikvár]

ELŐSZÓ ÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Az elmúlt húsz év alatt örvendetesen, de egyben fájdalmasan gyarapodott a kiemelkedő szegedi alkotók, művészek életével és munkásságával foglalkozó reprezentatív kiadványok száma; így több jelentős kötet jelent meg a Város zenei élete kiválóságairól is. Örvendetesen, mert egy-egy nagyformátumú személyiség művészi pályájáról „ércnél maradandóbb emlékművek" készültek el, de fájdalmasan, hiszen több kötet csak „emlékkönyvként" jelenhetett meg, a művész az Örökkévalóságba való távozása után: Kardos Pál, Vaszy Viktor, Vántus István, Bódás Péter, Szatmári Géza és Delley József már évek, sőt évtizedek óta nincsenek köztünk. Korán hagyott itt bennünket 2009-ben Réti Csaba is, aki grandiózus szegedi pályaívét és univerzalitását tekintve a szegedi opera- és színháztörténet kiemelkedő jelensége; s miután művészként és emberként egyaránt rendkívül közel állt hozzám, szinte már a temetésén megszületett bennem az elhatározás: könyvet írok és szerkesztek Róla. E kötet szerkezeti vázlatát és első fejezetét 2011 tavaszán készítettem el; az intenzív kutatómunkát 2012 nyarán kezdtem meg. S bár a köszönetnyilvánítások a jelen előszó végén kellene, hogy következzenek, máris szeretnék őszinte és hálás szívvel köszönetet mondani Réti Csabáné Dr. Luptovics Rozáliának, aki az első perctől kezdve együtt dolgozott velem, segítette munkámat S nemcsak tanácsokkal, de értékes szövegekkel is; így az első életrajzi fejezet (Mezőberényi gyermekévek — tanítóképző. Kiskunfél-egyháza] hiányos és kevésbé hiteles lett volna közreműködése nélkül; szeretett férjéről írott Vallomása pedig önálló, értékes tanulmánynak tekinthető. Miképpen: az Életút és pályakép c. rész és az azt követő 26 vallomás-emlékezés együttesen alkotják a kötet teljességét. Az életrajzi tanulmányban igyekeztem minél pontosabban bemutatni Réti Csaba életét és művészi pályáját, nem kizárva személyes élményeimet, impresszióimat Róla és koráról; mindezt rendkívt l színesen bővítik a művésztársak, barátok, családtagok írásai, illetve a velü.'C készült interjúk, nemcsak érzelmi, de esetenként informatív többletet is nyújtva. Köszönet illeti ezért Meszlényi Lászlót, Huszár Ferencet, Szalay Miklóst, Kerek Attilát, Réti Csabáné Dr. Luptovics Rozáliát, Bálint Ilonát, Karikó Terézt, Gyimesi Kálmánt, Sztanics Ibolyát, [uhász Józsefet, Horváth Zoltánt, Pál Tamást, Nagy Imre Eriket, Varsányi Máriát, Molnár Lászlót, Nagy Lászlót, Vajda Júliát, Vámossy Évát, Bajtay Horváth Ágotát, Egri Lászlót, Oberfrank Gézát, Andrejcsik Istvánt, Szonda Évát, Altorjay Tamást, Réti Attilát (Réti Csaba fiát-művésztársát) és Sándor Jánost. A Dokumentumok c. fejezetben a művésszel készült legfontosabb interjúkat, saját írásait, néhány különleges levelet, végül négy nekrológot adtam közre újra (e részben több első közlés is található]; valamennyi szerző szívesen járult hozzq írása ismételt közléséhez; köszönöm Nikolényi István, Polner Zoltán, Meszlényi László, Tas Ildikó, Arató László, Hollósi Zsolt, Beslin Anita, Heiner Lajos, Gyémánt Csilla és Gyüdi Sándor hozzájárulását. Igen sokat segítettek a kutatómunka során a szegedi Somogyi Károly Megyei és Városi Könyvtár munkatársai. Az interjúk számítógépbe írását feleségem, Kissné