Régi házak, régi történetek [antikvár]

FEKETE SAS ÉS ARANY BÁRÁNY (Farkas Béla) A művészettörténészek ugyan nem sokra becsülik az eklektika törekvéseit az építészetben, de nekünk most, amikor föliíjítják az ebben a stílusban épült házakat, mégsem az jut az eszünkbe, hogy a mesterek márvány helyett gipszet használtak, hanem az, hogy meghatározták egy város jellegét. Ezt tapasztalhatjuk az utóbbi években - például - Szabadkán is, ahol nagyarányú restaurálási munkálatok folynak. Ennek eredményeként fölfedezhetjük a belváros épületeinek azokat a szépségeit is, amelyeket mindeddig az omladozó vakolat, a gondozatlan fák koronái, az ízléstelen bádogkirakatok elrejtettek előlünk. Módosított városrendezési tervekés szorgos kezek nyomán szinte újjászületett a városháza környéke: a korzó, a Köztársaság tér, a Stross-mayer utca, ahol most is, akárcsak a múlt század közepén, a város társadalmi és kulturális élete zajlik. Végső ideje volt ennek, mert hosszú éveken át nemigen törődtünk építészeti örökségünkkel. Pedig van mit óvnunk, van mivel büszkélkednünk. Ezért is helyezte a Községközi Műemlékvédelmi Intézet védelem alá a városközpontot, ahol olyan jelentős épületek vannak, mint amilyen a Szabadka jelképévé vált városháza, a színház, a Raichle-palota, a zsinagóga, az egykori Bárány Kávéház, a Vörös Ökör iskola, a Takarékpénztár (Sárga Ház), a Nemzeti Kaszinó (a jelenlegi Városi Könyvtár), a gimnázium. •ii ' f, ' A SZAKAJTÓN ŰLÓ TYÚK Pedig amikor épültek, némelyikről igencsak megoszlott az emberek véleménye. Csáth Géza például, aki - mint tudjuk - fogékony volt a modern művészetek iránt, s akinek ízlésében kortársai sohasem kételkedtek, „az emberi ízléstelenség kis tárházának" nevezte a gimnázium homlokzatát, nem lelkesedett az épülő új városházáért, mert „óriási lesz és modern stílus, amit ízléses ember nem sajnálhat eléggé, a kis teret be fogja tölteni és reá fog nehezedni a házakra körös-körül, mint egy hatalmas tyúk, amelyik a szakajtón ül". Annál